Jászberény a Jászság és az egykor kiváltságos Jászkun Kerület székhelye, ma Jász-Nagykun-Szolnok megyében és az Egri főegyházmegyében fekszik.
A jászok közti térítő akció befejezése után, az 1460-as években kezdték el építeni rendházukat és templomukat a ferences atyák, s 1472-ben birtokba is vették. A templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A város 1566-ban török megszállás alá került, s a török épp a ferences templom környékén alakította ki erősségét. A templom és a kolostor a török vár fontos része lett. A török katonaság 1690-ben vonult ki Jászberényből.
A visszatérő barátok rendbehozták templomukat és rendházukat, s 1700-ban már elkészült a Szent Ferenc és a Szent Antal mellékoltár, 1710-ben pedig a Szűzanya- és a Jézus Neve oltár. A középkori patrocíniumot a Mária-oltár őrizte meg. A kolostor újjáépítése a XVIII. század közepére fejeződött be.
A templom fő búcsúja a ferences rend fontos ünnepe, augusztus 2. porciunkula vagy Angyalos Boldogasszony. A búcsújárás kezdetére vonatkozóan nem áll pontos adat rendelkezésünkre, de valószínű régi gyakorlattal van dolgunk, hiszen az a ferencesek régi kiváltságával függ össze. A XIX. század végére azonban a búcsú csaknem teljesen elenyészett. Felújítása Orosz István, a híres jászladányi énekszerző, búcsúvezető szentember nevéhez kötődik az 1880-as években. A templom minden oltárához, szobrához éneket, imádságot szerzett, amelyeket kinyomtatott és terjesztett. Ő szervezte a zarándoklatokat is. Néhány év alatt a porciunkula búcsú ismét a régi fényében virágzott. A Jászság népe mellett nagy számban látogatják búcsúját távolabbi községekből, Heves és Nógrád, valamint Pest megyéből is.
A porciunkula búcsú mellé nőtt jelentőségében az Olvasós Boldogasszony-napi búcsús, amelyet alőször 1948-ban tartottak meg. 1949-ben, az előző Mária-év emlékére a valószínűleg középkori Szent László-kápolna helyére felépítették az Assisi-beli ferences bazilikában lévő Porciunkula kápolna mását. Ez tovább erősítette a búcsújárás intenzitását.
A ferences templom még őriz gótikus emlékeket, jóllehet barokká alakították át.
A város központjában áll a középkori eredetű barokk plébániatemplom, kertjében pedig a pestisjárványok emlékét őrző Rozália-kápolna. A városban számos barokk köztéri szobrot látunk. Közülök leghíresebbek az ún. kőképek, amelyek a XVII. század végéről származó tégla (kő) oszlopok, fülkéjükben Mária és más szentek reliefszerű ábrázolásaival.
Sok emléke látható az egykori kiváltságos jász életnek és történelemnek is. A város gazdag múzeuma őrzi a legendás Lehel-kürtöt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése