Somogy megyei kisközség, egykor a Veszprémi, ma a Kaposvári egyházmegyéhez tartozik. Bár a falu Mindenszentek tiszteletére épült temploma már a XIV-XV. században megvolt, a Mária-tisztelet és a búcsújárás csak a XVI. században bontakozott ki, s csupán a XVIII. századtól kezdve mondható töretlennek. Az 1500-as évek második felében Andocs is török uralom alá került. A későbbi korokból származó feljegyzések szerint mind a templomot, mind pedig Szűz Mária benne lévő szobrát a törökök is tiszteletben tartották, s az ide zarándokló somogyi keresztényeket sem háborgatták.
A török hódoltság idején az itteniek lelki gondozását jezsuita atyák látták el. A XVII. század közepén készült feljegyzéseikben ők már említik a csodatévő hírben álló Mária-szobrot, és pápai búcsúkiváltságok kieszközlése révén jelentős búcsújáró hellyé fejlesztették Andocsot.
A kegyhely és a plébánia gondozását gróf Volkra Ottó veszprémi püspök 1716-ban a Ferenc-rendre bízta. A ma is meglévő barokk kolostort a XVIII. század közepén építették. A templom titulusa ekkor a korábbi Mindenszentek helyett Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony, augusztus 15.) lett, s ettől kezdve ez a fő búcsú napja.
A legenda szerint a templom szentélyét, ami egy gótikus kápolna, Mária kegyszoborával együtt angyalok hozták magukkal vasrudakon Kalocsáról a somogyi dombok közé Andocsra. Kalocsán a török katonák éjszakára lovaikat kötötték be a kápolnába, s azt megszentségtelenítették. Ezzel a történettel magyarázzák a kalocsaiak máig meglévő különleges tiszteletét az andocsi Mária iránt. A kápolnát szállító angyalok a legenda szerint útközben több helyen megpihentek. Valószínű, hogy a legenda a Kalocsáról Andocsra vezető középkori zarándokút emlékét őrzi.
A kegyszobor neve Angyalok Királynéja, szintén a legendára utal, amely a loretói Szent Ház legendájának magyar változata. A kegyszobrot a tisztelet jeleként az egyházi év ünnepköreinek megfelelő színű ruhákba öltöztetik. Nagyboldogasszonykor kalocsai mintás ruhát adnak rá. A fából faragott, festett kegyszobor, a mellette álló Katalin és Dorottya vértanú szentek szobrával együtt 1500 körül készülhetett.
A Mária közbenjárására történt imameghallgatásokra és csodás gyógyulásokra a rendház folyosóján lévő néhány XVIII-XIX. század fogadalmi kép utal.
A templom mögötti ligetben van a Szentkút, a szent tó és a szent fa. A fa egy szomorúfűz, amelynek lombja a legenda szerint meghajolt a kápolnát szállító angyaloknak, Máriának. A fába régen az asszonyok hajtűiket szúrták, hogy fejfájásuktól megszabaduljanak. A Szentkút vizét főleg szembetegségek ellen használták és használják ma is. Ehhez a kúthoz fűződik az andocsi búcsújáró egy hely sajátos szokása: a búcsúkeresztség. A kegyhelyre először látogatókat a Szentkút vizével "megkeresztelik", s ezáltal felveszik a búcsúsok nagy családjába.
Évszázadok áhítatának emlékeit őrzi a Mária-múzeum, amelyben a Mária-szobor több mint kétszáz ruhája és sok más fogadalmi tárgy, emlék látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése