A paternoi titokzatos fények (Nápoly mellett 1772 )

A paternoi titokzatos fények

1772. január 18-án éjjel betörtek a Nápoly melletti Paterno plébánia templomába. Feltörték a szentségházat és elraboltak két cibóriumot (áldoztató kelyhet), tele Oltáriszentséggel.

Amikor a gaztett kitudódott, döbbenet és felháborodás töltötte el az egész környéket. A lakosság nem volt képes felfogni: hogyan vetemedhet bárki is ekkora égbekiáltó bűn elkövetésére. A környék valamennyi templomában és kápolnájában engesztelő ájtatosságokat tartottak. A hívők arra kérték a jó Istent: adja meg a vigasztalásnak azt a kegyelmét, hogy minél előbb megtalálhassák a Legméltóságosabbat, a Legfőbb Jót, ne legyen sokáig szentségtörő júdáskezek kiszolgáltatottja.

A galád eseményt követő néhány napra Grottoletto herceg kúriáján rendkívüli dolgok játszódtak le. - A szomszédos földművelők arra figyeltek fel, hogy a szántóföldön éjszakánként fények villognak, mintha hulló csillagok lejtenék csillogó körtáncukat. Az emberek ablakukból figyelték e titokzatos színjátékot, a hír pedig futótűzként terjedt széltében-hosszában, bár senki sem tudott a jelenségek nyitjára rájönni. Egyik este úgy tűnt, mintha ott a mezőn néhány szénaszál lángra lobbanna, majd újból kialudnék. Erre a nép annak a szilárd meggyőződésnek tudatára ébredt: égi jelnek kell lennie, mely sokak imádsága eredményeként a Szentség hollétét jelzi, s ezért ásóval, kapával a helyszínre siettek.

Teljes eltökéltséggel ásni kezdtek valahányan, ám semmit sem találtak. Letörve készülődtek már hazafelé, amikor egy nyárfa repedéséből erős fénysugár tört elő. Azon nyomban egy a magasból a nyárfára alászálló fehér galamb szárnycsattogása törte meg az ámulat csendjét; a galamb néhány pillanatig maradt a nyárfán, aztán eltűnt.

A nép azonnal körülvette a nyárfát, s mindjárt mellette a földön talált is egy Szentostyát, melyet kitörő örömujjongással üdvözölt, mint a kenyér színében valósággal jelen levő isteni Üdvözítőt.

Azonnal maguk mellé kérték főtisztelendő Diego Guaring plébános urat, aki a nála levő korporáléba helyezte a Legszentebbet, a férfiak pedig buzgón ástak és csákányoztak tovább mindenfelé a fa körül. Kis idő múlva sikerült is negyven Szentostyát a rejtekéből kiásni és ünnepélyes körmenetben a plébánia templomba visszakísérni.

Másnap azonban újabb ámulatba estek a jó gazdálkodók, akik abban a hiszemben voltak, hogy valamennyi Szentostyát megtalálták, amikor éjjel megint fellobbant a titokzatos fény és csillagszórószerűen körültáncolta a már ismert helyet. Újra csákányt, villát, lapátot ragadtak s nem pihentek addig, amíg a késő éjszakában a többi is elő nem került a föld méhéből.

A hála öröme tört fel minden hívő szívből, égő gyertyákkal, harangzúgás mellett, imádkozva és énekelve kísérték vissza a szentélybe a Legszentebbet.

Sienában évszázad óta érintetlenül maradtak a szentostyák

Csoda Sienában

Ma ismét egy itáliai városkát, a szépséges és civilizált Toscana egy városát, Sienát látogatjuk meg, amely nemcsak arról híres, hogy itt született Szent Katalin, és nemcsak a gyönyörű ősi palotákkal övezett főterével, a Campo-val kápráztatja el a látogatót – itt rendezik meg évente az Assunta, a Mennybe felvett Szűzanya előtt hódoló Palio ünnepet - hanem arról is nevezetes, hogy Assisi Szent Ferenc templomában 223 olyan ostyát őriznek, amelyek immár 274 év óta mindenféle fizikai és biológiai törvényszerűséggel ellentétben érintetlenül fennmaradtak. Korabeli, tehát 1730-ból származó iratok számolnak be a csodás eseményről.

Pontosan abban esztendőben, augusztus 14-én, a Mária Mennyvétele ünnepét megelőző napon, a minorita atyák Szent Ferenc templomából ismeretlen tettesek elloptak egy értékes kelyhet, amely megszentelt ostyákat tartalmazott. A szokatlan rablás híre oly mélységes megdöbbenést keltett a lakosságban, hogy azonnal felfüggesztették a város legjelentősebb eseményét, a híres Palio lovasversenyt. Az egyházi és polgári hatóságok azonnal az eltűnt ostyák keresésére indultak és három nap múlva meg is találták azokat a szomszédos Santa Maria in Provenzano szentély poros és pókhálós perselyében. A gondosan megtisztított ostyákat körmenetben vitték vissza a Szent Ferenc templomba, ahol a minorita atyák az idő múlásával meglepetten észlelték, hogy az ostyák állaga semmit sem változott. A tudományos fejlődés segítségével jónevű tudósok időnként vizsgálatokat végzetek a szentostyákon, amelyeket közben megérintettek, megszámoltak, por és nedvesség érte azokat, ám azok frissek, érintetlenek, kémiailag változatlanok maradtak. Az utolsó vizsgálatokat Szent X. Piusz pápa megbízásából különböző tudományágakat képviselő világhírű tudósok csoportja végezte el. 1914. június 10-én a tudományos bizottság jegyzőkönyve megállapította: „A sienai szentostyák esete klasszikus példája annak, hogy az 1730-ban kovásztalan oltárkenyérből átváltoztatott ostyák tökéletesen konzerválódtak. Ez a sajátságos jelenség ellentéte a szerves anyag tartósságára vonatkozó természetes törvénynek. A tudomány történetében tehát egyedülálló esetről van szó.” 1922-ben Giovanni Tacci bíboros kristály tartóba hely eztette át a szentostyákat, 1950-ben pedig értékes szentségtartóban kaptak helyet. 1951-ben újabb bántódás érte azokat. Soha fel nem derített tettesek ellopták az értékes szentségtartót, feltörték azt és az ostyákat a szentségház márvány alapzatára borították.

A siénai csodálatos szentostyák előtt II. János Pál pápa is imádkozott 1980. szeptember 14-én a toszkán városban tett látogatása során. „A siénai állandó eucharisztikus csoda, amely számára az idő megállt, még a kételkedők és a távolállók számára is lehetőség arra, hogy saját szemükkel lássák és kezükkel kitapintsák Krisztus egyik legnagyobb földi csodáját, amely előtt a Tudomány is fejet hajt.”

A csodás módon éppen maradt szentostyákat a sienai Szent Ferenc templom Piccolomini kápolnájában őrzik a nyári hónapokban, a téli hónapokban pedig a Martinazzoli kápolnában hódolhatnak előtte a hívek. A tisztelet számtalan kezdeményezés által manapság is rendkívül eleven: a sienai contradák, városnegyedek ünnepeik során tisztelegnek előtte, az elsőáldozó gyerm ekek szüleikkel együtt idezarándokolnak, Úrnapján ünnepi körmenetben viszik körül, minden hónap 17-én eucharisztikus napot tartanak, amellyel megemlékeznek arról, hogy 1730. augusztusában ezen a napon találták meg a három nappal korábban ellopott sienai szentostyákat."