Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében
(Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944, 42-45.old.)
Győr
Alig láttunk még kegyhelyet, ahol a papság és hívő nép szorosabban összeforrott volna a kultusszal, ahol a jámbor hagyományra szögesebb gonddal ügyelnének, mint Győrben. A székesegyház vérrel verejtékező Mária-képe igazán szíve a városnak.
Történetét Jordanszky Elek a Boldogságos Szűz Mária kegyelemképeiről írt régi munkájában így mondja el: ?Midőn Cromwell Oliver tizenegy esztendei dühösködéssel Nagy-Britanniában a katolikusokat üldözné, némely püspökök onnan elűzettetvén, Németországban keresék és találÁk meg menedékhelyöket. Ezek közül eggyel, úgymint Lyncaeus Walterrel, clamfordi írlandus püspökkel megismerkedett Püski János győri püspök és őtet magához hívá, sőt példás életére, tudományára, érdemeire nézve, győri kanonokká is nevezé 1655-ben. Nyolc esztendeig élt Győrött Lyncaeus, nagy tiszteletben levén mindenkinél, akikkel társalkodott, minthogy istenfélő, ájtatos, jótékony és tudós vala. Halála után az a Boldogságos Szűz szépen festett képe, melyet ő magával vitt, mint egyedülvaló, de egyszersmind magyrabecsült kincset, kihozott Irlandiából és mely előtt mindennapi imádságait szokta vala buzgón véghez vinni, a győri nagy templomban kitétetett Szent Anna asszony kápolnájának egyik oldalfalára: És ott tiszteltetett sokaktól egész 1697-ik esztendeig. Akkor történt azon rendkívüli és természet szerint meg nem magyarázható tünemény, hogy éppen március 17-én, Szent Patrícius püspök, Irlandia apost.olának ünnepén reggeli hat óra tájban, amidőn számos nép a szentmisét hallgatná, egyszerre észrevétetett, hogy a Boldogaaszony képe könynyez. Odatódult azonnal a sokaság, bámulva látta a dolgot. Némelyek sírni és vétkeiket siratni kezdették, mások kételkedtek. Az egész városból minden rendű és vallású lakosok gyülekezete csoportozott össze. A káptalanbeliek levették a képet a falról. A fal száraz volt, a kép pedig nemcsak tovább könnyezett, hanem véres verítékkel is ázott. A cseppeket tiszta fehér gyolccsal letörölték, de a vászonra festett kép újra könynyezett, úgyhogy a kis Jézus orcájára is lehullott egynéhány csepp, melynek nyomát most is láthatni a képen. A gyolcs ezüst rámába foglalva mai napiglan őriztetik a főtemplom kincstárában. Három óráig tartott a látomány, mely idő alatt zengett a templom ájtatos imádságával az odasereglett keresztény sokaságnak. Ezek közt volt gróf Heister Siegbert, Győrnek akkori császári., királyi hadikormányzója, aki látván a valóságot, azonnal agy szép oltárt építtetett ezen csudálatos kép kitételére..."
Szent Patrik és Gyümölcsoltó :Boldogasszony napja Győrnek különös, bensőséges, szinte családias ünnepe ma is. A búcsújárás valamikor kiterjedt az egyházmegye jó részére. A kegykép régi másolatait megtaláljuk egyebek között Pápán, Celldömölkön és Szombathelyen is, mutatván, hogy a könnyező Szűz távolabb vidéken is jámbor hírt vert és helyi tisztelet fakadt a nyomában. Magában Győrben is a régi polgár házakon számos változat hirdette a benne való bizalmat.
Szent László középkori tiszteletéhez, amelyet a herma jelképez, így kapcsolódott a barokk Győr szimboluma a Szűzanyának vérrel verejtékezett képe, amely egyébként az Énekek énekének egyik versét illusztrálja: Ime, te szép vagy én szerelmesem és ékes és a mi ágyunk virágos. A Máriában megdicsőülő mennyegzős ruhába öltözött lélek készül ebben a misztikua mámorban a Vőlegénnyel, az isteni teljességgel való egyesülésre.
A kegyképnek a város szellemi, lelki újjáépülésében bizonyára jelentékeny része van. A barokk Győrnek sokfelől összeverődött népét a közös kultusz misztikus igézetével, a helyi vallásos hagyomány tiszteletével zárt, homogén emberközösséggé avatja és ezzel a keresztény polgári élet és kultúra rendjét, virágzását lehetővé teszi. A Kegykép égi kitüntetésszámba megy a győriek szemében. Érthető tehát, ahogy java erőiknek kifejtésére, méltó környezet kiépítésére ösztönözte őket. A székesegyház csodálatos stílusváltozatai, a Káptalam-domb előkelő egyszerűsége, a Frigyszekrény-szobor megragadó környezete, a patrícius házak és barokk templomok: az egész városkép, a keresztény Európának magyar bizonysága szinte csak azért van, hogy keretbe fog- lalja és jórészben feltételezze a kegyképet, Győr palladiumát. A léleknek belső rendje, a vallás öröme, az ambícióknak és energiáknak felajánlása, a munka megszentelése: a hívő századoknak heroikus emlékeztetése ragad meg e felejthetetlen, transzcendens telítettségű környezetben.
A győri életnek és kultúrának e kultikus természetességén hiába próbál Wieland a felvilágosodás kamaszos merészségével élcelődni, amikor tradícióköltésről, sőt babonáról beszélt a kegykép verejtékezésének szátadik évfordulóján (1797). A kultusz megmaradt, Wieland racionalizmusát pedig már rég elfújta az idők szele. De elröpült fölötte a balgán dicsekvő XIX. század sokféle eretneksége, tévelygése is, amelynek pedig a liberális-kapitalista új Győrben olyan televény talaja lett volna. A győri ősök lelki tőkéit a XIX. század nem tudta eltékozolni, korunknak is maradt bőven belőle: Győrben épiil fel hazánknak és Közép-Európának első modern temploma, szent vallásunk korszerűségének, mai feladatainak a barokk időhöz méltó szimboluma. A szülőföld örök igézete itt, Győrben - úgy érezzük - túléli a mulandó idő divatjait, kigyógyít tévedésekből, megőrzi a hagyomány karizmatikus vonásait, de nem fajul meddő köldöknézéssé. A mult nem teher, hanem segítség, amely a Kegykép misztikus kisugárzásán mindig ad elég erőt és hitet az élet időszerű feladataihoz: a jókedvű munkához, a szép alkotáshoz, amellyel a dolgozó emberkéz dicséri Istent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése