Hanyipuszta

Alig ismert búcsújáróhely, csak a vidék parasztsága emlegeti és szereti. Papja nincs, az erdőtelki (Heves) plébániához tartozik.
Szent Anna tiszteletére az 1719. évben kis kápolnát emeltek a Butler-grófok a pusztaság közepén. Az alapítók intenciója értelmében az uradalom népe a keresztjáró napoktól kezdve egészen Szent Anna napjáig minden kedden ünnepélyes körmenetben zarándokolt ide és misét hallgatott. A szokás ma is él, de a búcsúnap már régen túlhaladta a helyi kultusz kereteit és nagy vidékek: Heves, Szolnok, Borsod, Szabolcs parasztsága zarándokol Szent Annához:
Mi is most itt megjelentünk, dicső Szent Anna,
Tégedet köszönteni, e hanyi pusztába.
Nézz ránk Jézus nagyanyja, Mária édesanyja,
Óh esedezz miérettünk, fönn mennyországba,

Különös, hogy Szent Anna kultusza milyen mély gyökereket eresztett a magyar néplélekbe. Szűz Mária édesanyja, Jézus Krisztus „öreganyja", úgy él benne, mint a virágzó, termékeny, diadalmas életnek forrása és jelképe. Égi matriarcha ő, aki megáldja paraszti híveit gyermekekkel, gondoskodik a jószágról és a föld terméséről, vigyáz a családra és a háztájékra, közbenjár éretünk szűz leányánál és unokájánál, akik tisztelettel fogadják rneg szavát, hiszen az öregség tisztesség n mennyországban is.
A kápolna megható magányoseágban áll és őrködik a vidék csöndjében, a puszta fenséges kietlenségében. Alig látszik valami. Szemünk .a látóhatár végtelenségébe vész, nincs ami elfoglaljon, lekössön: magunkra és Istenre kell gondolnunk. Ennek a lelki fölemelkedésnek eszköze a .kápolna. Házak nem melengetik, fák nem szegélyezik, csak egy erecske húzódik mellette, amely a legenda szerint úgy fakadt, hogy Szent Vendel járt erre. Megsajnálta a tikkadt juhokat, leszúrta botját és forrás csörgedezett a helyén.
A kápolna több, mint egyszerű. Nehézkes paraszti kezek ékesítették, akik buzgóságukat bizony nem szabták az esztétika mértékére. Itt a lélek nem reprezentálni, hanem szolgálni akar. Azoknak a teliszívű parasztoknak, akik ide eljönnek, nincs szükségük a művészet szép hivalkodására. Talán érzik, hogy a kegyelemben megszépült lélek a templom legszebb ékessége. A kegykép valami falusi piktor jámbor alkotása. Azt emlegetik róla, hogy amikor a képen dolgozott, mindig más szentet festett. Reggelre kelvén azonban a festék a vászonról eltűnt, csak Szent Anna képe maradt meg rajta.
A könnyezet szegénységét tükrözi és szenteli meg ez az ügyefogyott, árva kápolna. Vigyáz az Egyház kincsére és szemefényére, a szegény népre. Hirdeti a. hit boldogságát, Istenigazságát mindazoknak, akik itt a földön hiába is keresnék. Hirdeti a jutalmat, az elégtételt mindazért, amellyel a magyar élet adós maradt nekik.
Elgondolkodunk. E parasztok több napig is gyalogolnak, amíg ideérnek. Vendégszerető hajlék, felebaráti szállás nem fogadja e vándorokat. Kinn pihennek meg a szabadban. Derékaljuk az anyaföld, takarójuk a csillagos ég. Mégseun lelkendeznek az Úristennek, hogy ők most milyen áldozatot hoznak, mint korunknak annyi farizeusa. Nekik természetes, hogy inkább Istennek kell szolgálni, mint a test kényelmének. Vezekelnek, imádkozmak, erősödnek a szent malasztban. Ne mondja senkisem, hogy könnyű nekik, mert ők igénytelenek. Vajjon mi mivel áldozunk, hogy helytállhassumk odafönn? Az ő lenézett szegénységük, tudatlanságuk, jutalmazatlan munkájuk, csöndes béketűrésük érdemével szemben mire hivatkozunk mi? Úgy érezzük, hogy e parasztok felelnek meg életük és hitük érdemével miérettünk, úri rendért is, akik a gyertyát véka alá rejtjük, akik nem világítunk senkinek sem, akik eltévedtünk bűneink, önimádatunk és mulasztásaink útvesztőjében. A parasztság nemzetünknek misztikus reménység:e, jóillatú áldozata, amelyért talán kegyelmet fogunk találni Istennél. Jaj nekünk, ha népünk is hozzánk hasonló nyárspolgárrá válik. Ez a Hanyi-pusztának tanítása, életemnek legáldottabb tanulsága.




Szent Anna-Kápolna Hanyipusztán

Mi is most itt megjelentünk, dicső Szent Anna,
Tégedet köszönteni, e hanyi pusztába.
Nézz ránk Jézus nagyanyja, Mária édesanyja,
Óh esedezz miérettünk, fönn mennyországba.

"...megható magányosságban áll és őrködik a vidék csöndjében, a puszta fenséges kietlenségében. Alig látszik valami. Szemünk a látóhatár kietlenségébe vész, nincs ami elfoglaljon, lekössön: magunkra és Istenre kell gondolnunk. Ennek a lelki fölemelkedésnek eszköze a kápolna. Házak nem melengetik, fák nem szegélyezik, csak egy erecske húzódik mellette, amely a legenda szerint úgyfakadt, hogy Szent Vendel járt erre. Megsajnálta a tikkadt juhokat, leszúrta botját és forrás csörgedezett a helyén… Itt a lélek nem reprezentálni, hanem szolgálni akar…” — írta Bálint Sándor a 31. számú országúton, Tenk és Dormánd között álló, kicsiny kápolnáról.
Erdőtelek és Hanyi falu neve először 1215-ben, Erdev, illetve Honi néven szerepel egy oklevélben. 1549-ben a török mindkét falut elpusztította, s míg Erdőtelek 1564 után újratelepült, Hanyi néptelen maradt.
1691-ben gróf Butler János egri várparancsnok vásárolta meg a területet, s 1719-ben kápolnát építtetett a pusztán Szent Anna tiszteletére, mint ezt az ajtó fölé vésett latin felirat is tanúsítja.
Butler 1701-ben örökbe fogadta unokaöccsét, Butler Lajos Jánost, aki szintén grófi rangot nyert. Az utóbbinak fia, Butler Gábor alatt Erdőtelek népes faluvá fejlődött, míg Hanyi pusztán csak majorsági üzem létesült.
Butler Gábor halála után fia, János örökölte a birtokot. Ő súlyos adósságokba keveredett, s többször kényszerült bérbeadni a pusztát, de a kápolnát 1825-ben megújíttatta Zwenger József egri kőmíves mesterrel. Említésre méltó, hogy Mikszáth Kálmán róla mintázta a Különös házasság című regényének főhősét.
Az építtető szándéka szerint az uradalom népe a keresztjáró napoktól kezdve egészen Szent Anna ünnepéig (július 26.), lényegében kilenc kedden körmenetben zarándokolt a kápolnához, ahol misét hallgatott. A szokás idővel túlhaladta a helyi jámborság kereteit, s odavonzotta a palócság és jászság népét még az 1900-as évek első felében is. VI. Pius pápa 1791-ben búcsúkiváltságokat adományozott Szent Anna napjára a pusztai templomocskának.
Orosz István, a messze földön híres jászladányi népköltő, búcsúvezető írja önéletrajzában: "Elértünk Hanyra, beköszöntöttük magunkat. Este pedig eljártam a sok néppel a keresztbúcsút. Reggelig ájtatoskodtunk. Másnap, a templombúcsú napján szebbnél szebb éneket zengedeztem velek.
Szabó Emánuel, a Vak Émán néven ismertebb jászárokszállási énekes-koldus a kápolna alapításának mondáját is elbeszélte Bálint Sándor néprajztudósnak. Eszerint egy gazdag embernek — nyilvánvalóan Butler grófnak — minden jószága elpusztult, de más csapások is érték. Hét gyermekével nagy szegénységre jutott. A puszta szélén fölsóhajtott: Uram, ha már én olyan bűnös vagyok, legalább a családomat tartsd el! Két fiából pap, egy lányából apáca lett. Legvégül kápolnát építtetett Jézus öreganyjának tiszteletére.
Az 1950-es évek helyi hatósági túlkapásai lehetetlenné tették a pusztai búcsújárást, s az ország egyik legfontosabb Szent Anna-kegyhelye elnéptelenedett. A kultusz az erdőtelki plébániatemplomba "költözött". A kápolna berendezési tárgyai, a képek, a szobrok, az oltár, a padok elkallódtak. Az 1980-as évek végén már ajtó nélkül állt az épület, s a teteje rogyadozott. A hagyományok erejét bizonyítja, hogy — amint megnyílt a lehetőség, az 1990-es évek közepén — felújították, s búcsúja egyre több zarándokot vonz.
Kósa Károly

Irodalom:
Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében. Bp. 1944.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Bp. 1977.
Barna Gábor: Vak Émán is énekelt róla. = Új Ember, XLII/30. (1986. júl. 27.) 4.
Dőry Ferenc: Gróf Buttler János házassága. Bp. 1931.
Kósa Károly: Szent Anna-kápolna Hanyipusztán. = Jászkun Krónika V/170. (1997. júl. 23.) 5.
Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp. 1985.



Ének:
Hanyi kápolna csillaga, asszonyok között áldott!
Szíved alá rejté Isten, a Szeplőtelen Virágot.
Leányod a Szentháromság szűztiszta lilioma,
Jézus Krisztus az unokád, legboldogabb Nagyanya!
Szent Anna, a nevednapja, kedves ünnep minékünk.
Köszönteni, magasztalni, oltárodhoz siettünk.
Százezerszer üdvözölt légy, Dicsőséges Szent Anna!
Szűz Mária édesanyja, Jézus Krisztus Nagyanyja!

Negyven évig e szent helyről, száműzték a képedet,
Hanyipusztán a sok ember mindhiába keresett.
Hanyipusztai kápolnád, ajtaja be volt zárva,
tornya ledőlt, fala mállott, híveid bánatára.

Erdőtelek hívő népe, templomába fogadott,
Rokonlátogató Lányod oltárán szállást adott.
Negyven évig a Szent Kereszt temploma volt menhelyed,
Mi is Jézus keresztjénél találunk menedéket.

Istentagadás zord szele végigsöpör Hazánkon,
hegyen-völgyön, a nagy aranykalászos rónaságon.
Ó, Szent Anna, ébredezzék már Leányod Országa,
hogy a sátán kárhozatos bilincseit lerázza!

Újra szól már Hanyipusztán, kegykápolnád harangja,
Oltárképed visszahoztuk ősi, szent hajlékodba!
Te Deumot zeng mivelünk, az egész nagy rónaság,
a madarak éneklése, a sok mezei virág.

Elhúnyt búcsús híveidnek lelkei is örvendnek,
kik a Hanyi kápolnában oly sokszor üdvözöltek.
Fáradtsággal, hosszú úton, gyalog zarándokoltak,
mai búcsús seregednek, példaképei voltak.

Áldott vagy hitvestársaddal, Joáchimmal, Szent Anna!
Szűz Mária édesanyja, Úr Jézusnak nagyanyja!
Oltárképed e szent helyen, mi hűen felkeressük,
Hazánkért és családunkért, kérjed Istent helyettünk.

Hanyipusztának csillaga! Megköszöntünk Tégedet.
Kérünk segítsd és bátorítsd, a Te tisztelőidet!
Ó, Szent Anna, Terád bízzuk minden gondunk, bánatunk,
Hanyipuszta ékessége! Te légy a mi oltalmunk!