Egerszalók a tisztaság és egyszerűség felejthetetlen képeivel, valami paraszti klasszicizmus nemes ízeivel, egy artisztikus világ igézetével fogad bennünket. Süt a nap, ragyogás és derű mindenfelé. Mintha állana az idő felettünk. Kocsmát, boltot mehezen találnál. A házaknak nincs kerítése. Minek a csendőr, minek a kerítés? Nem elég a tisztesség? A falu valami csodálatos fehérségben, a menyegzős ruha színében oldódik fel. A nép kinn dolgozik a földeken, a templom fönt őrködik a magaslaton. A Szalóki Szűz innen vigyázza, vezérli híveinek életét és álmait.
A falu XVIII. századi német telepítés. Ma már csak néhány családnév utal az idegen multra. A nép gyökeres palóc tájszólást beszél. Házatája, életmódja sem tér el a környező falukétól.A magyarrá azonosulás tökéletes. Érdemes volna egyszer a szokványos frázisokon túl is elidőzni annál a kérdésnél, hogy a katolicizmusnak: egyházmegyéknek és szerzetesrendeknek, búcsújáróhelyeknek és kolostoroknak milyen szerep jutott vidé- kenként a .magyarság megtartásában és erősítésében. Egerszalók esetében könnyű a helyzetünk. A magyar XVIII. század nagy népi vajúdásaiban, faji és műveltségi zűrzavarában a települések lelki, szellemi, sőt olykor gazdasági organizációja kizárólag az Egyház munkája és feladata volt. A szalóki németséget bizonyára nem ösztönözte senkisem arra, hogy magyarrá legyen. A kényszerítés hiábavaló i.s lett volna, elég volt a föld- rajzi és szellemi környezet hatása. A Fájdalmas Szűz jellegzetes délnémet-barokk kultusza, amely a bevándorlók lelki összetartozásának volt eleinte szimboluma, hamarosan széttöri a szűkös törzsi kereteket, meghódítja a táj magyar népét, közben azonban maga is misztikus magyar illatokkal telik el. Telekesy István és Esterházy Károly egyházmegyéjében, ahol a katolicizmusnak legmagyarabb élményei nyilatkoznak meg, ez a folyamat természetes.
A búcsú napja Mária nevenapja, régebben nagy vidékeket mozgatott meg: 30-32 helység népe, 30.000 lélek is eljött megtisztelni Máriát. Nemcsak a környező palóc falukból, hanem a Jászságból is, szinte az egri egyházmegye egész területéről. Így érthető meg, hogy a kiskunfélegyháziak, akik jász földről vándoroltak ki még a XVIII. század folyamán, kegyeletes régi szokásból még ma is elzarán:dokolnak ide. A kultusz régi ragyogását a sekrestyében látható fogadalmi képek és tárgyak végtelen sora, páratlan hazai gazdagsága is bizonyítja. A régi egri főpapok körében valósággal jámbor divat, a lelki felfrissülés és erősödés alkalma volt az egerszalóki zarándoklat. A szalóki Szűz előtt Habsburgok is többször térdepeltek, amikor a napoleoni időkben Eger volt a rezidenciájuk. Ma már e ragyogó multnak jóformán csak .az emlékezete maradt meg. A XIX. azázad jozefinista józansága és kényelmessége sokat ártottSzalóknak. Ma már csak „tudatlan" parasztok rajon. ganak és vezekelnek a Kép körül. Itt szégyenkezem előtte magam és egéz „művelt" társadalmunk miatt. Mária hiába vár bennünket itt Szalókon és Szentkúton, Szegeden és Pócson: szépsége hervadozik, siratja kétes okosaágunkat, siratja szegénységünket, hogy az elragadtatásról és bűnbánatról, életünknek e mennyei adományairól annyira megfeledkeztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése