Csoda Ivorrában
"Ivorra alig 154 lakosú katalán város, a tartomány központi részén, a Llobregós folyó völgyében található. A falu lakott területétől negyed órányi járásra 600 méter magasan fekszik az ivorrai Szent Mári a szentély, amelyet a „Szent Kétely”, spanyolul „Santa Duda”, katalán nyelven pedig „Sant Dubte” szentélyének is szoktak nevezni. A mai templomot a XVII. században gótikus stílusban építették, ám a csoda helyén egykor egy nagyon ősi kis templom állt. S panyol földön azokat az eucharisztikus csodákat jelölik „Szent Kétely” néven, amelyek olyan papok személyéhez fűződnek, akik kételyeket táplálnak Krisztus testének és vérének a szentmisén történő valóságos jelenlétét illetően. A kétség azonban , mivel csodás esemény származik belőle , a spanyolok szóhasználatában szentté válik. A „Szent Kételyként” jelölt búcsújáróhelyek sorában a Ka talónia szívében fekvő Ivorrát tartják a legjelentősebbnek.
Az Úr 1010. évében járunk. Az ivorrai plébános, Bernardo Olivier éppen szentmisét mutatott be az ősi templomban. Az átváltoztatás közben kételkedni kezd ett. Az ostyát és a kelyhet látva ezt kérdezte magában: „ Hogyan lehet az, hogy a kenyér és a bor színe alatt a Mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére rejtőzik? Hogyan lehet, hogy az én szavaim hatására Jézus, Mária Fia leszállt ide az oltárra?” Miközben ezen gondolkozott látta, hogy a bor forrni kezdett, megtelt vele a kehely, kifolyt az oltárkendőre, sőt még a földre is. A spanyol papban meghűlt a vér , egy hatalmasat kiáltott, olyannyira, hogy a hívek az oltárhoz futottak és így mindannyian láthatták a csodát.
A hír villámgyorsan elterjedt a faluban és a környéken és sokan mindjárt a templomba sietettek, ahol saját szemükkel láthatták a csodát. Ivorra azokban az időkben egy nem messze fekvő város, Giussona püspökének joghatósága alá tartozott. A történtekről értesülve a főpásztor mindjárt a helyszínre sietett, hogy saját szemével győződjön meg a csodás eseményről. A nagy tiszteletnek örvendő Ermengol nevű püspök éveken át szolgált ezen a vidéken ugyancsak püspök nagybátyja mellett, mint fődiakónus, majd mint segédpüspök, ezért jól ismerte az itt élő embereket. A helyszínen meghal lgatta a szemtanúkat és a tanúvallomások alapján meggyőződött arról, hogy tényleg természetfölötti közbeavatkozás történt. Fogta a kelyhet, valamint a vérrel átitatott oltárkendőt és Rómába indult, hogy tájékoztassa az esetről a Pápát. A ma már szentként tisztelt Ermengol püspök csodáról alkotott véleménye egy művelt, felkészült, pontos és óvatos, ám ugyanakkor szent ember véleménye volt, olyan személyé, aki állandó kapcsolatban állt a természetfölöttivel és minden döntéséhez az imádságban kérte Isten segít ségét. Ermengol személyesen tájékoztatta IV. Sergius pápát mindarról, amiről saját szemével látott és amit a tanúvallomások alapján tapasztalt.
A pápára oly nagy hatást tett a katalán püspök elbeszélése, hogy megtartotta magának az ivorrai kelyhet és helyette két értékes ereklyével ajándékozta meg a kegyhelyet. A pápa, miután maga is megvizsgálta a történteket, bullát küldött Ivorrába, amelyben kijelentette, hogy ott valóban csoda történt. Az eucharisztikus csoda ereklyéit, a Sergius pápa által küldött ereklyékkel és a bullával együtt a templom egy oltárába befalazták és emiatt valamiképpen az egész feledésbe merült. Négy évszázaddal később, a templom felújítási munkálatai során találták meg a befalazott ereklyéket. A fantasztikus felfedezés nyomán a város ura, a cardonai gróf, és a szentély lelkésze, Arnaud di Salabar hivatalosan kérte az arangóniai királyi udvar pápai követ étől a IV. Sergius pápa által adományozott búcsúk és kiváltságok megerősítését. 1426. április 17-én a nuncius megbízta a cardonai Szent Vince kolostor apátját, hogy vizsgálja át a talált iratokat. Ám az apát meghalt mielőtt a munkát elvégezte volna. A pápai delegátus ekkor az új apátot bízta meg a feladattal. Az iratok áttanulmányozása után a nuncius hivatalosan megerősítette a Szent Kétely csodáját. Ekkor értékes tartóba tették az ereklyéket. Időközben Ivorra híres búcsújáró hellyé vált. Néhány év múlva, 2010-ben immár eucharisztikus csoda millenáris ünnepségeit rendezhetik meg a piciny katalán faluban."
"Ivorra alig 154 lakosú katalán város, a tartomány központi részén, a Llobregós folyó völgyében található. A falu lakott területétől negyed órányi járásra 600 méter magasan fekszik az ivorrai Szent Mári a szentély, amelyet a „Szent Kétely”, spanyolul „Santa Duda”, katalán nyelven pedig „Sant Dubte” szentélyének is szoktak nevezni. A mai templomot a XVII. században gótikus stílusban építették, ám a csoda helyén egykor egy nagyon ősi kis templom állt. S panyol földön azokat az eucharisztikus csodákat jelölik „Szent Kétely” néven, amelyek olyan papok személyéhez fűződnek, akik kételyeket táplálnak Krisztus testének és vérének a szentmisén történő valóságos jelenlétét illetően. A kétség azonban , mivel csodás esemény származik belőle , a spanyolok szóhasználatában szentté válik. A „Szent Kételyként” jelölt búcsújáróhelyek sorában a Ka talónia szívében fekvő Ivorrát tartják a legjelentősebbnek.
Az Úr 1010. évében járunk. Az ivorrai plébános, Bernardo Olivier éppen szentmisét mutatott be az ősi templomban. Az átváltoztatás közben kételkedni kezd ett. Az ostyát és a kelyhet látva ezt kérdezte magában: „ Hogyan lehet az, hogy a kenyér és a bor színe alatt a Mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére rejtőzik? Hogyan lehet, hogy az én szavaim hatására Jézus, Mária Fia leszállt ide az oltárra?” Miközben ezen gondolkozott látta, hogy a bor forrni kezdett, megtelt vele a kehely, kifolyt az oltárkendőre, sőt még a földre is. A spanyol papban meghűlt a vér , egy hatalmasat kiáltott, olyannyira, hogy a hívek az oltárhoz futottak és így mindannyian láthatták a csodát.
A hír villámgyorsan elterjedt a faluban és a környéken és sokan mindjárt a templomba sietettek, ahol saját szemükkel láthatták a csodát. Ivorra azokban az időkben egy nem messze fekvő város, Giussona püspökének joghatósága alá tartozott. A történtekről értesülve a főpásztor mindjárt a helyszínre sietett, hogy saját szemével győződjön meg a csodás eseményről. A nagy tiszteletnek örvendő Ermengol nevű püspök éveken át szolgált ezen a vidéken ugyancsak püspök nagybátyja mellett, mint fődiakónus, majd mint segédpüspök, ezért jól ismerte az itt élő embereket. A helyszínen meghal lgatta a szemtanúkat és a tanúvallomások alapján meggyőződött arról, hogy tényleg természetfölötti közbeavatkozás történt. Fogta a kelyhet, valamint a vérrel átitatott oltárkendőt és Rómába indult, hogy tájékoztassa az esetről a Pápát. A ma már szentként tisztelt Ermengol püspök csodáról alkotott véleménye egy művelt, felkészült, pontos és óvatos, ám ugyanakkor szent ember véleménye volt, olyan személyé, aki állandó kapcsolatban állt a természetfölöttivel és minden döntéséhez az imádságban kérte Isten segít ségét. Ermengol személyesen tájékoztatta IV. Sergius pápát mindarról, amiről saját szemével látott és amit a tanúvallomások alapján tapasztalt.
A pápára oly nagy hatást tett a katalán püspök elbeszélése, hogy megtartotta magának az ivorrai kelyhet és helyette két értékes ereklyével ajándékozta meg a kegyhelyet. A pápa, miután maga is megvizsgálta a történteket, bullát küldött Ivorrába, amelyben kijelentette, hogy ott valóban csoda történt. Az eucharisztikus csoda ereklyéit, a Sergius pápa által küldött ereklyékkel és a bullával együtt a templom egy oltárába befalazták és emiatt valamiképpen az egész feledésbe merült. Négy évszázaddal később, a templom felújítási munkálatai során találták meg a befalazott ereklyéket. A fantasztikus felfedezés nyomán a város ura, a cardonai gróf, és a szentély lelkésze, Arnaud di Salabar hivatalosan kérte az arangóniai királyi udvar pápai követ étől a IV. Sergius pápa által adományozott búcsúk és kiváltságok megerősítését. 1426. április 17-én a nuncius megbízta a cardonai Szent Vince kolostor apátját, hogy vizsgálja át a talált iratokat. Ám az apát meghalt mielőtt a munkát elvégezte volna. A pápai delegátus ekkor az új apátot bízta meg a feladattal. Az iratok áttanulmányozása után a nuncius hivatalosan megerősítette a Szent Kétely csodáját. Ekkor értékes tartóba tették az ereklyéket. Időközben Ivorra híres búcsújáró hellyé vált. Néhány év múlva, 2010-ben immár eucharisztikus csoda millenáris ünnepségeit rendezhetik meg a piciny katalán faluban."
