Dr. Török József így számolt be erről az eseményről
Hatalmas
munkásságának egyik ösztönzője lehetett az a magánkinyilatkoztatás,
amiről ő maga igyekezett hallgatni, és élete során környezete sem
beszélt. Az egyházi tanítás szerint a magánkinyilatkoztatás, még ha egy
pápa kapja, akkor sem ad hozzá semmi újat a hitletéteményhez;
következésképpen el is lehet utasítani. A tisztelet, és az elmúlt
évszázad, s különösen a két világháború sok-sok keserű tapasztalata
mégis azt sugallja, hogy érdemes megismerni XIII. Leó rendkívüli
élményét.
A Vatikán egyik kápolnájában 1884. október 13-án a pápa szentmisét mondott, majd a mise végén már éppen távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsője előtt. Nagyjából tíz percig úgy állt ott, mintha önkívületbe esett volna, arca hamuszürkévé változott. Miután fölocsúdott a sajátos állapotából, a jelenlévőkhöz nem szólt semmit, hanem rögtön dolgozószobájába sietett. Ott íróasztalhoz ülve megfogalmazta azt a híres, Szent Mihály arkangyalhoz intézett imádságot, amelyet a liturgikus reformig [II. Vatikáni Zsinat] minden csendes mise végén, minden pap térden állva elimádkozott.
A három Üdvözlégy és a Salve Regina (Mennyországnak királynéja) elimádkozását a következő két könyörgés követi:
– Könyörögjünk! Úristen, erőnk és oltalmunk, hozzád kiáltó népedre
kegyesen tekints le, és a dicsőséges és Szeplőtelen Szűzanya, Mária, az ő
jegyese Szent József, Szent Péter és Pál apostolok és minden szentek
közbenjárására könyörgéseinket, melyeket a bűnösök megtéréséért, az
Anyaszentegyház szabadságáért és fölmagasztalásáért hozzád intézünk,
kegyesen és irgalmasan hallgasd meg. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus
által. Ámen.
– Szent
Mihály arkangyal, védelmezz minket harcainkban; a Sátán gonoszsága és
incselkedése ellen légy oltalmunk. Parancsoljon neki az Isten, esedezve
kérjük, és te, égi seregek Fejedelme, a Sátánt és más gonosz
szellemeket, kik a lelkek veszedelmére törnek e világon, Isten erejével
taszítsd vissza a kárhozatra. Ámen.
És végül: Jézus Szíve! Irgalmazz nekünk! (háromszor)
Amikor
a pápát bizalmasai a történtekről kérdezték, csak annyit volt hajlandó
elárulni, hogy két hang – egyik jóságos, másik gonoszsággal telített –
között szóváltást hallott, amelyet a sátánian gonosz hang így kezdett:
„Képes vagyok Egyházadat elpusztítani!”
(forrás: Ralph Martin: Mit mond a Lélek. 30.)
