A Szentostya az árvíz közepén
Avignont, a híres dél-franciaországi várost, 1226. szeptember 14-én roppant árvíz sújtotta.
A Rhone folyó olyan féktelenül elöntötte a várost, hogy az mérhetetlen tenger képét nyújtotta. Az általános zűrzavar közben eszébe jutott a jámbor híveknek, hogy az egyik kápolnában éppen szentségimádás lett volna és az Oltáriszentség egymagában maradt az oltárra kihelyezve. Elhatározták tehát, hogy kiszabadítják e megsemmisítő természeti csapás hatalmából.
Néhány bátor férfi bárkába szállt és a kápolnához evezett. Amikor elérték annak belsejét, elállt a lélegzetük az ámulattól: a betóduló, méternél magasabb víztömeg megállapodott az oltár előtt, s annak jobb-, valamint baloldalán falat képezett, szabadon hagyva az utat az oltárhoz; a Szentostya sértetlenül a helyén volt.
A kép önkéntelenül is a vörös-tengeri csodát idézte, amelyen egykor Isten Izrael népét száraz lábon vezette át.
Amikor ennek híre terjedt, a nép csónakokon, tutajokon a kápolna köré tódult. Sőt, VIII. Lajos, Franciaország királya, IX. Szent Lajos édesapja is, aki azidőtájt éppen Avignonban időzött, meglátogatta a kápolnát, hogy személyesen győződjék meg a csodáról és a néppel együtt adjon hálát Istennek.
Az eset emlékére a pápa engedélyezte, hogy a kápolnában az idők végezetéig az oltárra kihelyezett Oltáriszentség előtt mindennap szentségimádást tartsanak.
(Forrás: P. Pedro Laurenti S. J. Le Maravigliedel S. S. Sacramento.)
Avignont, a híres dél-franciaországi várost, 1226. szeptember 14-én roppant árvíz sújtotta.
A Rhone folyó olyan féktelenül elöntötte a várost, hogy az mérhetetlen tenger képét nyújtotta. Az általános zűrzavar közben eszébe jutott a jámbor híveknek, hogy az egyik kápolnában éppen szentségimádás lett volna és az Oltáriszentség egymagában maradt az oltárra kihelyezve. Elhatározták tehát, hogy kiszabadítják e megsemmisítő természeti csapás hatalmából.
Néhány bátor férfi bárkába szállt és a kápolnához evezett. Amikor elérték annak belsejét, elállt a lélegzetük az ámulattól: a betóduló, méternél magasabb víztömeg megállapodott az oltár előtt, s annak jobb-, valamint baloldalán falat képezett, szabadon hagyva az utat az oltárhoz; a Szentostya sértetlenül a helyén volt.
A kép önkéntelenül is a vörös-tengeri csodát idézte, amelyen egykor Isten Izrael népét száraz lábon vezette át.
Amikor ennek híre terjedt, a nép csónakokon, tutajokon a kápolna köré tódult. Sőt, VIII. Lajos, Franciaország királya, IX. Szent Lajos édesapja is, aki azidőtájt éppen Avignonban időzött, meglátogatta a kápolnát, hogy személyesen győződjék meg a csodáról és a néppel együtt adjon hálát Istennek.
Az eset emlékére a pápa engedélyezte, hogy a kápolnában az idők végezetéig az oltárra kihelyezett Oltáriszentség előtt mindennap szentségimádást tartsanak.
(Forrás: P. Pedro Laurenti S. J. Le Maravigliedel S. S. Sacramento.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése