Eucharisztikus csoda ereklyéje az itáliai Offidában (1273)
Offida közép-kelet Olaszországban, a Marche tartomány-beli Ascoli Piceno közelében fekszik. Boráról és csipkeverő kézimunkájáról nevezetes ipari központ, de régi kolostorokkal, templomokkal, palotákkal, gazdag múzeumokkal is büszkélkedhet ez az ősi, valószínűleg etruszk eredetű város. Az eucharisztikus csoda nem itt történt, hanem a Chieti közelében fekvő ugyancsak ősi városkában, Lancianóban, ám itt őrzik a csodával kapcsolatos ereklyét. Lanciano egy másik, a legrégibb – VIII. századi - és leghíresebb olaszországi eucharisztikus csodának is a színhelye.
1273-at írtak abban az évben. Egy Giacomo Stasi nevű férfi és felesége, Ricciarella asszony házassága válságosra fordult, mivel a rossz természetű Giacomó állandóan szidta és bántotta a még mindig szerelmes feleséget. Ricciarella egy jósnőtől kért tanácsot. Az asszony azt ajánlotta, hogy áldozzon meg és az ostyát vigye haza, süsse meg és por alakban adja oda férjének. A kétségbeesett asszony úgy is tett, ahogy a jósnő mondta. De amint beletette a szentostyát az edénybe, a tűzön hússá vált és vér folyt ki belőle olyan bőségesen, hogy teljesen elborította az edény alját. Ami ezután történt, azt egy helybeli pap, Michele Mallicani atya tanúságtételéből ismerjük, amelyet 1280-ban jegyeztek fel. A megrémült asszony, amikor látta, hogy az ostya hússá és vérré változott hamut és viaszt öntött rá, majd ezeket erősen nyomta a kezével, de nem tudta megállítani a vér folyását. Ekkor fogta az edényt és a hússal és a vérrel együtt egy lepedőbe burkolta és kivitte az istállóba, majd elrejtette a trágya alá.
Amikor férje este szamárháton hazatért, az állat nem akart belépni az istállóba, amit azelőtt soha nem tett. A férj ütlegelni kezdte a szamarat, mire az bement ugyan az istállóba, de teljesen meg volt átalkodva és némán az istállónak azon része felé fordult, ahová Ricciarella asszony a véres hússá vált ostyát elrejtette. Ez áll Mallicani atya tanúvallomásában. A férj nagyon meglepődött az állat furcsa viselkedésén és még a szokásosnál is jobban üvöltözött és sértegette feleségét, azzal vádolva az asszonyt, hogy ki tudja milyen praktikákkal szerencsétlenséget hozott a házra. Ricciarella minden erejével tagadott és fogadkozott, hogy nem tett semmi rosszat. Ám attól kezdve egy percre sem hagyta nyugton a lelkiismeret furdalás. Egy idő után meggyónta bűnét a lancianói Szent Ágoston kolostor elöljárójának, egy bizonyos Offidai Jakab atyának. Az asszony bűnbocsánatért esedezett, de nem vallotta meg teljességében vétkét. A jó szerzetes ekkor megpróbált segíteni a szerencsétlen penitensnek, felsorakoztatta az összes lehetséges bűnt, míg végül ezt mondta: „Hát csak nem ölted meg Istent?” Erre a szerencsétlen nő sírva azt válaszolta, hogy éppen ez történt, majd szegről szegre elmondta mindazt, amit elkövetett. Offidai Jakab atya albát öltött és az asszony által mutatott helyre ment, és a koszos és büdös istállóból a trágya alól elővette az érintetlenül és tisztán megmaradt oltáriszentséget. Fogta és a kolostorba vitte az ugyancsak tisztán maradt edénnyel és a lepedővel együtt. Néhány nappal később a derék szerzetes szülőfalujába, Offidába látogatott és a csodás eucharisztiát odaajándékozta a városka lakosainak azzal a kikötéssel, hogy vigyázzanak rá nagyon. Az offidai emberek egy velencei aranyművestől kereszt alakú ereklyetartót rendeltek és ebben helyezték el a hússá vált csodás ostyát. Az ereklyét, a vérrel áztatott lepedőt és az edényt a Szent Ágoston templomnak ajándékozták, ma is ott őrzik azokat a ma már egyházmegyei kézen lévő templomban, amely időközben búcsújáró hellyé vált. A már említett jegyző által hitelesített iraton kívül, sok más dokumentum megerősítette a Lancianoban történt, de Offidában tisztelt csoda hitelességét, köztük VIII. Bonifác, II. Gyula, V. Piusz, V. Szixtusz és IX. Piusz pápa bullái, valamint két pápa: II. Piusz és II. Pál által ajándékozott gyűrűk.
Az ostyát több egyházi vizsgálatnak vetették alá. 1956-ban Ambrogio Squintani érsek végeztetett el vizsgálatot Angelo Lipinszky professzor szakértői közreműködésével. A laboratóriumi eredmény szerint „világosabb foltokkal erezett vöröses barna hússzálakat” találtak. Ugyanekkor megvizsgálták a lepedő vásznát is, amelyen kerek égési foltokat észleltek kisebb vérfoltokkal, míg az edény külső falán a lepedő foltjaihoz hasonló foltok láthatók. Az offidai ereklye főünnepét május 3-án tartják, a búcsút április 25-étől kezdődően novéna előzi meg. Giacomo Stasio és felesége Ricciarella lancianói házát, a csoda színhelyét 1582-ben oratóriummá alakították át és az Ágoston-rendi atyák gondozására bízták. A házastársak a történtek miatt kiérdemelték az „ostyaégetők” nevet, amely aztán kiterjedt a többi lancianói lakosra, akiket a helybéli nyelvjárás szerint „li Frija Crist”-nek, azaz Krisztussütögetőknek hívnak."
Offida közép-kelet Olaszországban, a Marche tartomány-beli Ascoli Piceno közelében fekszik. Boráról és csipkeverő kézimunkájáról nevezetes ipari központ, de régi kolostorokkal, templomokkal, palotákkal, gazdag múzeumokkal is büszkélkedhet ez az ősi, valószínűleg etruszk eredetű város. Az eucharisztikus csoda nem itt történt, hanem a Chieti közelében fekvő ugyancsak ősi városkában, Lancianóban, ám itt őrzik a csodával kapcsolatos ereklyét. Lanciano egy másik, a legrégibb – VIII. századi - és leghíresebb olaszországi eucharisztikus csodának is a színhelye.
1273-at írtak abban az évben. Egy Giacomo Stasi nevű férfi és felesége, Ricciarella asszony házassága válságosra fordult, mivel a rossz természetű Giacomó állandóan szidta és bántotta a még mindig szerelmes feleséget. Ricciarella egy jósnőtől kért tanácsot. Az asszony azt ajánlotta, hogy áldozzon meg és az ostyát vigye haza, süsse meg és por alakban adja oda férjének. A kétségbeesett asszony úgy is tett, ahogy a jósnő mondta. De amint beletette a szentostyát az edénybe, a tűzön hússá vált és vér folyt ki belőle olyan bőségesen, hogy teljesen elborította az edény alját. Ami ezután történt, azt egy helybeli pap, Michele Mallicani atya tanúságtételéből ismerjük, amelyet 1280-ban jegyeztek fel. A megrémült asszony, amikor látta, hogy az ostya hússá és vérré változott hamut és viaszt öntött rá, majd ezeket erősen nyomta a kezével, de nem tudta megállítani a vér folyását. Ekkor fogta az edényt és a hússal és a vérrel együtt egy lepedőbe burkolta és kivitte az istállóba, majd elrejtette a trágya alá.
Amikor férje este szamárháton hazatért, az állat nem akart belépni az istállóba, amit azelőtt soha nem tett. A férj ütlegelni kezdte a szamarat, mire az bement ugyan az istállóba, de teljesen meg volt átalkodva és némán az istállónak azon része felé fordult, ahová Ricciarella asszony a véres hússá vált ostyát elrejtette. Ez áll Mallicani atya tanúvallomásában. A férj nagyon meglepődött az állat furcsa viselkedésén és még a szokásosnál is jobban üvöltözött és sértegette feleségét, azzal vádolva az asszonyt, hogy ki tudja milyen praktikákkal szerencsétlenséget hozott a házra. Ricciarella minden erejével tagadott és fogadkozott, hogy nem tett semmi rosszat. Ám attól kezdve egy percre sem hagyta nyugton a lelkiismeret furdalás. Egy idő után meggyónta bűnét a lancianói Szent Ágoston kolostor elöljárójának, egy bizonyos Offidai Jakab atyának. Az asszony bűnbocsánatért esedezett, de nem vallotta meg teljességében vétkét. A jó szerzetes ekkor megpróbált segíteni a szerencsétlen penitensnek, felsorakoztatta az összes lehetséges bűnt, míg végül ezt mondta: „Hát csak nem ölted meg Istent?” Erre a szerencsétlen nő sírva azt válaszolta, hogy éppen ez történt, majd szegről szegre elmondta mindazt, amit elkövetett. Offidai Jakab atya albát öltött és az asszony által mutatott helyre ment, és a koszos és büdös istállóból a trágya alól elővette az érintetlenül és tisztán megmaradt oltáriszentséget. Fogta és a kolostorba vitte az ugyancsak tisztán maradt edénnyel és a lepedővel együtt. Néhány nappal később a derék szerzetes szülőfalujába, Offidába látogatott és a csodás eucharisztiát odaajándékozta a városka lakosainak azzal a kikötéssel, hogy vigyázzanak rá nagyon. Az offidai emberek egy velencei aranyművestől kereszt alakú ereklyetartót rendeltek és ebben helyezték el a hússá vált csodás ostyát. Az ereklyét, a vérrel áztatott lepedőt és az edényt a Szent Ágoston templomnak ajándékozták, ma is ott őrzik azokat a ma már egyházmegyei kézen lévő templomban, amely időközben búcsújáró hellyé vált. A már említett jegyző által hitelesített iraton kívül, sok más dokumentum megerősítette a Lancianoban történt, de Offidában tisztelt csoda hitelességét, köztük VIII. Bonifác, II. Gyula, V. Piusz, V. Szixtusz és IX. Piusz pápa bullái, valamint két pápa: II. Piusz és II. Pál által ajándékozott gyűrűk.
Az ostyát több egyházi vizsgálatnak vetették alá. 1956-ban Ambrogio Squintani érsek végeztetett el vizsgálatot Angelo Lipinszky professzor szakértői közreműködésével. A laboratóriumi eredmény szerint „világosabb foltokkal erezett vöröses barna hússzálakat” találtak. Ugyanekkor megvizsgálták a lepedő vásznát is, amelyen kerek égési foltokat észleltek kisebb vérfoltokkal, míg az edény külső falán a lepedő foltjaihoz hasonló foltok láthatók. Az offidai ereklye főünnepét május 3-án tartják, a búcsút április 25-étől kezdődően novéna előzi meg. Giacomo Stasio és felesége Ricciarella lancianói házát, a csoda színhelyét 1582-ben oratóriummá alakították át és az Ágoston-rendi atyák gondozására bízták. A házastársak a történtek miatt kiérdemelték az „ostyaégetők” nevet, amely aztán kiterjedt a többi lancianói lakosra, akiket a helybéli nyelvjárás szerint „li Frija Crist”-nek, azaz Krisztussütögetőknek hívnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése