"A nagymama, unokája kezét fogva belépett a templomba. Megkereste a piros fényt, amely Jézus oltárát jelezte. Letérdelt és elkezdett imádkozni. Az unoka ránézett a nagymamára, aztán a piros fényre, majd ismét a nagymamára. Egyszer csak kifakadt: - Hé, nagymama! Amikor majd zöldre vált, kimegyünk, ugye? Ez a fény sosem lesz zöld. Megállás nélkül arra szólít: Állj meg! Ez a szikla. Az egyetlen szikla, amelyhez az emberi lények odaköthetik magukat. Az egyetlen állomás, ahol megpihenhetünk." Bruno Ferrero szavait - sok más értékes gondolat mellett - a komáromi Szent András Plébánia legfrissebb hírlevelében olvashatják, ha IDE kattintanak. Május 25-én a komáromi Szent András templomban a helyi és környékbeli elsőáldozók tapasztalhatták, érinthették meg átvitt értelemben e sziklát, a remény kiapadhatatlan forrását, a hit támaszát. Nézzék meg az elsőáldozás hangképes összefoglalóját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése