A tenger hullámai meghátrálnak Tumacoban a Szentostya előtt
Tumaco Kolumbia egy kis csendes-óceáni szigetén található. 1906. január 31-én egy oltáriszentségi csoda mentette meg a várost és környékét a tengerár rombolásától. A partmenti lakosok százai lelkipásztoraikkal, a két ágostonrendi atyával: Páter Gerard Larrondoval és Páter Julian Morenoval együtt szemtanúi voltak e történelmi eseménynek.
Délelőtt tíz órakor heves földrengés ejtette kétségbe Tumaco lakosait. Ez olyan erős és tartós volt, hogy sok ház romba dőlt, a templom szobrai mind a földre hulltak. A pánik teljes volt, a nép apraja-nagyja a templomban keresett menedéket. Sírva kérték a két misszionáriust, engesztelő körmenetben esedezzenek Isten irgalmáért, s máris hozták a templomi feszületet, a zászlókat és szentképeket, hogy ájtatosságuk kifejezőbb legyen.
A misszió vezetője, P. Larrondo, mindenekelőtt lelket igyekezett önteni a fejvesztett tömegbe, s ezért a templomtéren maga köré állította a népet. Már éppen szólni akart hozzájuk, amikor tekintete a tengerre tévedt, s megdöbbenve látta, hogy a víz fokozatosan visszahúzódik, bár nem volt apály, és már vagy másfél kilométerre maga mögött hagyja a partot. Távolabb azonban a tenger felszínén feltornyosultak a hullámok, óriási vízfalat képeznek, mely minden pillanatban visszafelé fordulva Tumaco egész partvidékét elárasztva, megsemmisítheti.
A félelmetes veszély a páter torkára forrasztotta a szót. Nyomban a templomba rohant. Az áldoztató kelyhet kivette a szentségházból, a benne lévő Szentostyákat egy kivételével a misekendőre öntve, visszahelyezte a tabernákulumba. A nála maradt Oltáriszentséget jobb kezében, az üres cibóriumot bal kezében magasra emelve a tengerpartra futott. A toronymagas vízfal aközben teljes szélességében összeroppant, a hullámok meg több méteres magasságban a part felé özönlöttek. Asszonyok, férfiak és gyermekek rémítően sikoltoztak, mert bizonyosra vették, hogy otthonukkal együtt menthetetlenül elvesznek.
Larrondo atya pedig már csípőig gázolt az előrezúduló vízárban, magasra tartva a Szentostyát és megáldva vele az öldöklő vízzuhatagot. Erre a hatalmas hullámóriások néhány méterre a kicsike Szentostya előtt hirtelen megálltak, mintha csak engedelmességgel akarnának hódolni isteni Mesterüknek és parancsolójuknak. Azután hátat fordítottak a partnak és lassan visszatértek a tenger végtelenségébe.
A halálveszélyben vergődő nép lenyűgözve szemlélte megmenekülése csodáját. Sírva járta körül a Szentostyát, úgy ünnepelt s adott hálát Szabadító Istenének.
Páter Larrondo elhozatta a templomból az arany monstranciát, abba helyezte a Legszentebbet, majd énekelve, imádkozva vonult a nép - mint Úrnapján szokott - ünnepi körmenetben, boldogan a megmentett város utcáin végig. A Tumaco-i csoda híre mindenfelé elterjedt és mindenütt nagy feltűnést keltett.
Ugyanazon a napon ugyanis a földrengés következtében Kolumbia más partvidékei is veszélybe kerültek, sőt egyes helyeket a tengerár teljesen elpusztított.
Ha természeti csapás fenyeget, meneküljünk bizalommal a Legméltóságosabb Oltáriszentséghez! Benne jelen van Jézus Krisztus istenségével, testével, vérével és lelkével s ugyanúgy, mint földi életében a háborgó tengert lecsendesítette, most is megmenthet a vihartól, jégesőtől, földrengéstől, tűzvésztől, árvíztől.
(Forrás: Pedro Corro O.R.S.A., Agustinos amantes de la Sagrada Eucaristia, Monachil Granada - El suceso de Tumaco.)
Tumaco Kolumbia egy kis csendes-óceáni szigetén található. 1906. január 31-én egy oltáriszentségi csoda mentette meg a várost és környékét a tengerár rombolásától. A partmenti lakosok százai lelkipásztoraikkal, a két ágostonrendi atyával: Páter Gerard Larrondoval és Páter Julian Morenoval együtt szemtanúi voltak e történelmi eseménynek.
Délelőtt tíz órakor heves földrengés ejtette kétségbe Tumaco lakosait. Ez olyan erős és tartós volt, hogy sok ház romba dőlt, a templom szobrai mind a földre hulltak. A pánik teljes volt, a nép apraja-nagyja a templomban keresett menedéket. Sírva kérték a két misszionáriust, engesztelő körmenetben esedezzenek Isten irgalmáért, s máris hozták a templomi feszületet, a zászlókat és szentképeket, hogy ájtatosságuk kifejezőbb legyen.
A misszió vezetője, P. Larrondo, mindenekelőtt lelket igyekezett önteni a fejvesztett tömegbe, s ezért a templomtéren maga köré állította a népet. Már éppen szólni akart hozzájuk, amikor tekintete a tengerre tévedt, s megdöbbenve látta, hogy a víz fokozatosan visszahúzódik, bár nem volt apály, és már vagy másfél kilométerre maga mögött hagyja a partot. Távolabb azonban a tenger felszínén feltornyosultak a hullámok, óriási vízfalat képeznek, mely minden pillanatban visszafelé fordulva Tumaco egész partvidékét elárasztva, megsemmisítheti.
A félelmetes veszély a páter torkára forrasztotta a szót. Nyomban a templomba rohant. Az áldoztató kelyhet kivette a szentségházból, a benne lévő Szentostyákat egy kivételével a misekendőre öntve, visszahelyezte a tabernákulumba. A nála maradt Oltáriszentséget jobb kezében, az üres cibóriumot bal kezében magasra emelve a tengerpartra futott. A toronymagas vízfal aközben teljes szélességében összeroppant, a hullámok meg több méteres magasságban a part felé özönlöttek. Asszonyok, férfiak és gyermekek rémítően sikoltoztak, mert bizonyosra vették, hogy otthonukkal együtt menthetetlenül elvesznek.
Larrondo atya pedig már csípőig gázolt az előrezúduló vízárban, magasra tartva a Szentostyát és megáldva vele az öldöklő vízzuhatagot. Erre a hatalmas hullámóriások néhány méterre a kicsike Szentostya előtt hirtelen megálltak, mintha csak engedelmességgel akarnának hódolni isteni Mesterüknek és parancsolójuknak. Azután hátat fordítottak a partnak és lassan visszatértek a tenger végtelenségébe.
A halálveszélyben vergődő nép lenyűgözve szemlélte megmenekülése csodáját. Sírva járta körül a Szentostyát, úgy ünnepelt s adott hálát Szabadító Istenének.
Páter Larrondo elhozatta a templomból az arany monstranciát, abba helyezte a Legszentebbet, majd énekelve, imádkozva vonult a nép - mint Úrnapján szokott - ünnepi körmenetben, boldogan a megmentett város utcáin végig. A Tumaco-i csoda híre mindenfelé elterjedt és mindenütt nagy feltűnést keltett.
Ugyanazon a napon ugyanis a földrengés következtében Kolumbia más partvidékei is veszélybe kerültek, sőt egyes helyeket a tengerár teljesen elpusztított.
Ha természeti csapás fenyeget, meneküljünk bizalommal a Legméltóságosabb Oltáriszentséghez! Benne jelen van Jézus Krisztus istenségével, testével, vérével és lelkével s ugyanúgy, mint földi életében a háborgó tengert lecsendesítette, most is megmenthet a vihartól, jégesőtől, földrengéstől, tűzvésztől, árvíztől.
(Forrás: Pedro Corro O.R.S.A., Agustinos amantes de la Sagrada Eucaristia, Monachil Granada - El suceso de Tumaco.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése