A megígért Messiás
Villanuevai Szent Tamást, Valencia érsekét 1554-ben sürgősen haldoklóhoz hívták. A férfi túláradó örömmel üdvözölte őt és így beszélt:
"Kegyelmes uram, Önt kérettem személyesen, mert Önnek szeretném tudomására adni, hogy annak idején miért hagytam el a zsidó vallást és miért lettem katolikus.
Titkomat eddig senki emberfiával nem osztottam meg. De Önt arra kérem, mindazt, amit most Önnek elmondok, halálom után a Legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletére, szíveskedjék nyilvánosságra hozni.
Szüleim zsidó törvények szigorú előírásai szerint neveltek és a Zsinagógában taníttattak. Hitem igazvoltáról meg voltam győződve. Atyám egy alkalommal meglehetősen távoli helyre küldött velem üzenetet: egyik barátom kísért el utamon. Útközben az eljövendő Messiásról beszélgettünk, a zsidó tanítás szerint ugyanis Ő még nem született meg. - Mindketten sóvárogva kívántuk a Megváltó mielőbbi megszületését, hogy mi is láthassuk Őt, s mint első tanítványai mellészegődhessünk.
Ilyen íratlan, meghitt beszélgetésben bandukoltunk célunk felé. Amikor a nap nyugovóra tért és már besötétedett, ámulva csodáltuk, hogy az esti ég egy része fényesen tündöklik. Úgy tűnt, mintha valaki abban az irányban a kék függönyt félrehúzta volna. Csodálattal szemléltük azt a különös látványt.
Atyám gyakran a lelkemre kötötte, ha netán valamikor valamely rendkívüli természeti jelenség tanúja lennék, azonnal valamilyen kegyelmet kérjek a jó Istentől. Nem feledkeztem meg erről az intelemről és barátommal együtt azonnal, ott az úton térdre estünk és benső áhítattal arra kértük Istent, engedje meglátnunk a megígért Messiást.
Ekkor fent a levegőben, fénylő sugárkoszorúban megjelent egy ragyogó kehely és fölötte egy Szentostya. Először megijedtünk e jelenség láttán, később azonban ez a csodás látvány mérhetetlen boldogsággal töltötte el szívünket és tökéletesen meggyőzött bennünket, hogy az egyedül igaz Messiást láttuk.
Az igaz hit szívünkbe férkőzött és áldottuk Isten a megismert igazságért. Mikor azonban hazaérkeztem, félelmemben atyámnak nem mertem szólni a történtekről. De mihelyt nagykorú lettem s nem kellett a szülői kényszertől tartanom, azonnal kértem a keresztség szentségét és a katolikus egyházba való felvételemet. - Barátomat később szem elől vesztettem, nem tudom mi történt vele."
Forrásmunka: Villanuevai Szent Tamás: Krisztus teste.
Villanuevai Szent Tamást, Valencia érsekét 1554-ben sürgősen haldoklóhoz hívták. A férfi túláradó örömmel üdvözölte őt és így beszélt:
"Kegyelmes uram, Önt kérettem személyesen, mert Önnek szeretném tudomására adni, hogy annak idején miért hagytam el a zsidó vallást és miért lettem katolikus.
Titkomat eddig senki emberfiával nem osztottam meg. De Önt arra kérem, mindazt, amit most Önnek elmondok, halálom után a Legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletére, szíveskedjék nyilvánosságra hozni.
Szüleim zsidó törvények szigorú előírásai szerint neveltek és a Zsinagógában taníttattak. Hitem igazvoltáról meg voltam győződve. Atyám egy alkalommal meglehetősen távoli helyre küldött velem üzenetet: egyik barátom kísért el utamon. Útközben az eljövendő Messiásról beszélgettünk, a zsidó tanítás szerint ugyanis Ő még nem született meg. - Mindketten sóvárogva kívántuk a Megváltó mielőbbi megszületését, hogy mi is láthassuk Őt, s mint első tanítványai mellészegődhessünk.
Ilyen íratlan, meghitt beszélgetésben bandukoltunk célunk felé. Amikor a nap nyugovóra tért és már besötétedett, ámulva csodáltuk, hogy az esti ég egy része fényesen tündöklik. Úgy tűnt, mintha valaki abban az irányban a kék függönyt félrehúzta volna. Csodálattal szemléltük azt a különös látványt.
Atyám gyakran a lelkemre kötötte, ha netán valamikor valamely rendkívüli természeti jelenség tanúja lennék, azonnal valamilyen kegyelmet kérjek a jó Istentől. Nem feledkeztem meg erről az intelemről és barátommal együtt azonnal, ott az úton térdre estünk és benső áhítattal arra kértük Istent, engedje meglátnunk a megígért Messiást.
Ekkor fent a levegőben, fénylő sugárkoszorúban megjelent egy ragyogó kehely és fölötte egy Szentostya. Először megijedtünk e jelenség láttán, később azonban ez a csodás látvány mérhetetlen boldogsággal töltötte el szívünket és tökéletesen meggyőzött bennünket, hogy az egyedül igaz Messiást láttuk.
Az igaz hit szívünkbe férkőzött és áldottuk Isten a megismert igazságért. Mikor azonban hazaérkeztem, félelmemben atyámnak nem mertem szólni a történtekről. De mihelyt nagykorú lettem s nem kellett a szülői kényszertől tartanom, azonnal kértem a keresztség szentségét és a katolikus egyházba való felvételemet. - Barátomat később szem elől vesztettem, nem tudom mi történt vele."
Forrásmunka: Villanuevai Szent Tamás: Krisztus teste.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése