Eucharisztikus csoda Firenzében, 1230-ban és 1595-ben
Ki ne ismerné Firenze, az olajfákkal teli toszkán vidék fővárosát, melynek neve eltéphetetlenül kapcsolódik, Dante és a Mediciek, Giotto, Leonardo, Michelangelo, Raff aello, Donatello, Boldog Fra Angelico és még annyi más nagy mester nevéhez, hogy ne is szóljunk szépséges palotáiról, templomairól, felbecsülhetetlen műkincseket őrző Uffizi és a Pitti Múzeumairól. A szó legigazibb értelmében szép és nemes városban évszázadokkal ezelőtt két eucharisztikus csoda is történt, amelyeket viszont kevesen ismernek. Az egyik 1230-ban, a másik pedig 1595-ben.
Az első csodás esemény 1230. december 30-ának reggelén történt. Egy Ugoccione nevű idős pap, a Szent Ambrus templomhoz csatlakozó bencés nővérek kolostorának lelkésze, megszokott reggeli szentmiséjét mutatta be. Minden a legnagyobb rendben ment, egészen addig a pillanatig, amikor az idős, kissé szórakozott és talán rosszul is látó atya nem jól tisztította meg a kelyhet, amelyben így néhány csepp bor maradt. Az atya visszatette a kelyhet a helyére, mintha mi sem történt volna és csak a következő nap reggelén vette észre, hogy a borcseppek helyett vércseppek voltak a kehelyben. A megrémült sekrestyés apáca nagy kiáltozás közben letérdelt és az oda sereglő többi apáca is saját szemével látta, hogy mi történt. Firenze páviai származású püspöke, Ardingo értesülve a z esetről a zonnal alaposan szemügyre vette a kelyhet és ő is meggyőződött arról, hogy a kehelyben megalvadt vércseppek láthatók. Később, amikor a kolostor apátnője kérte, hogy vigyék vissza a kelyhet, a püspök gazdagon díszített ereklyetartót készítetett és az ampullába öntött vércseppeket ebbe a szép tartóba helyezték el. Egy évvel később, 1231-ben a ferencesek pompás körmenetben visszavitték az ereklyét a püspöki palotából a csoda színhelyére, a Szent Ambrus templomba és kolostorba.
3 évszázad elteltével újabb eucharisztikus csoda történt ugyanabban a firenzei Szent Ambrus templomban. Ez a csodás esemény 1595 nagypéntekén történt, amely abban az évben március 24-ére esett. Miközben a pap Urunk kínszenvedésének és halálának szertartását végezte a templo m főoltáránál, a szentsír oltár nál tűz ütött ki, amelyet feltehetőleg a meggyújtott gyertyákból kipattant szikra okozott. A tűz villámgyorsan szétterjedt és a celebráló pap a hívekkel együtt a tűz megfékezésén fáradozott. A pap legfőbb gondja az volt, hogy megmentse a tabernákulumban őrzött szentostyákat, de a nagy sietségben felborított egy szelencét, amelyen a betegek áldoztatására félretett kisostyák voltak. Az ostyák g urulni kezdtek a lángok között. Amikor végre sikerült eloltani a tűzet a megperzselt o ltárkellékek között egy megbarnult, de éppen maradt oltárkendő re leltek, amelyben megtaláltak 6 elgurult ostyát. Kissé megbarnultak és felkunkorodtak a hőtől, sőt valószínűleg össze is tapadtak az oltáshoz használt vízzel érintkezve. Az így megmenekült sze ntostyákat és az oltárkendőt kitették a hívek áhítatára, később pedig ezüst dobozkába zárták azokat és ugyanabban a tabernákulumban helyezték el, amelyben a 300 évvel korábban történt vércsepp ereklyét őrizték. Amikor 33 évvel később Marzi-Medici firenzei érsek figyelmesen megvizsgálta a szentostyákat, megállapíthatta, hogy állaguk nem változott, nem porladtak el. 1907-ben végzett újabb tudományos vizsgálatok hasonló eredményre jutottak. A firenzei Szent Ambrus templomban minden év májusában 40 órás szentsé gimádást tartanak a két ereklye előtt, amelyeket egyetlen szentségtartóban helyeztek el. Az ereklyetartó felső részében egy nagy átváltoztatott ostya, alatta pedig az 1230-ban megalvadt vér, és az 1595-ben csodás módon megmenekült 6 ostya látható. Az Eucha risztikus Csoda kápolnája előtt egész évben 7 gyertya ég, amely a firenzei hívek és az ide látogató sok zarándok buzgó jámborságáról tesz tanúságot."
Ki ne ismerné Firenze, az olajfákkal teli toszkán vidék fővárosát, melynek neve eltéphetetlenül kapcsolódik, Dante és a Mediciek, Giotto, Leonardo, Michelangelo, Raff aello, Donatello, Boldog Fra Angelico és még annyi más nagy mester nevéhez, hogy ne is szóljunk szépséges palotáiról, templomairól, felbecsülhetetlen műkincseket őrző Uffizi és a Pitti Múzeumairól. A szó legigazibb értelmében szép és nemes városban évszázadokkal ezelőtt két eucharisztikus csoda is történt, amelyeket viszont kevesen ismernek. Az egyik 1230-ban, a másik pedig 1595-ben.
Az első csodás esemény 1230. december 30-ának reggelén történt. Egy Ugoccione nevű idős pap, a Szent Ambrus templomhoz csatlakozó bencés nővérek kolostorának lelkésze, megszokott reggeli szentmiséjét mutatta be. Minden a legnagyobb rendben ment, egészen addig a pillanatig, amikor az idős, kissé szórakozott és talán rosszul is látó atya nem jól tisztította meg a kelyhet, amelyben így néhány csepp bor maradt. Az atya visszatette a kelyhet a helyére, mintha mi sem történt volna és csak a következő nap reggelén vette észre, hogy a borcseppek helyett vércseppek voltak a kehelyben. A megrémült sekrestyés apáca nagy kiáltozás közben letérdelt és az oda sereglő többi apáca is saját szemével látta, hogy mi történt. Firenze páviai származású püspöke, Ardingo értesülve a z esetről a zonnal alaposan szemügyre vette a kelyhet és ő is meggyőződött arról, hogy a kehelyben megalvadt vércseppek láthatók. Később, amikor a kolostor apátnője kérte, hogy vigyék vissza a kelyhet, a püspök gazdagon díszített ereklyetartót készítetett és az ampullába öntött vércseppeket ebbe a szép tartóba helyezték el. Egy évvel később, 1231-ben a ferencesek pompás körmenetben visszavitték az ereklyét a püspöki palotából a csoda színhelyére, a Szent Ambrus templomba és kolostorba.
3 évszázad elteltével újabb eucharisztikus csoda történt ugyanabban a firenzei Szent Ambrus templomban. Ez a csodás esemény 1595 nagypéntekén történt, amely abban az évben március 24-ére esett. Miközben a pap Urunk kínszenvedésének és halálának szertartását végezte a templo m főoltáránál, a szentsír oltár nál tűz ütött ki, amelyet feltehetőleg a meggyújtott gyertyákból kipattant szikra okozott. A tűz villámgyorsan szétterjedt és a celebráló pap a hívekkel együtt a tűz megfékezésén fáradozott. A pap legfőbb gondja az volt, hogy megmentse a tabernákulumban őrzött szentostyákat, de a nagy sietségben felborított egy szelencét, amelyen a betegek áldoztatására félretett kisostyák voltak. Az ostyák g urulni kezdtek a lángok között. Amikor végre sikerült eloltani a tűzet a megperzselt o ltárkellékek között egy megbarnult, de éppen maradt oltárkendő re leltek, amelyben megtaláltak 6 elgurult ostyát. Kissé megbarnultak és felkunkorodtak a hőtől, sőt valószínűleg össze is tapadtak az oltáshoz használt vízzel érintkezve. Az így megmenekült sze ntostyákat és az oltárkendőt kitették a hívek áhítatára, később pedig ezüst dobozkába zárták azokat és ugyanabban a tabernákulumban helyezték el, amelyben a 300 évvel korábban történt vércsepp ereklyét őrizték. Amikor 33 évvel később Marzi-Medici firenzei érsek figyelmesen megvizsgálta a szentostyákat, megállapíthatta, hogy állaguk nem változott, nem porladtak el. 1907-ben végzett újabb tudományos vizsgálatok hasonló eredményre jutottak. A firenzei Szent Ambrus templomban minden év májusában 40 órás szentsé gimádást tartanak a két ereklye előtt, amelyeket egyetlen szentségtartóban helyeztek el. Az ereklyetartó felső részében egy nagy átváltoztatott ostya, alatta pedig az 1230-ban megalvadt vér, és az 1595-ben csodás módon megmenekült 6 ostya látható. Az Eucha risztikus Csoda kápolnája előtt egész évben 7 gyertya ég, amely a firenzei hívek és az ide látogató sok zarándok buzgó jámborságáról tesz tanúságot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése