Eucharisztikus csoda a portugáliai Santaremben (1247)
Fatimától alig néhány kilométerre a Tajo folyó mentén fekszik egy kicsi portugál város, Santarem. A Ribatejo régió városát Portugália gótikus fővárosának is szokták nevezni, a gótika korában épített gyönyörű templomai, kolostorai miatt, amelyek igazi művészeti alkotások. E gótikus istentiszteleti helyek között van a Szent István templom, amelyet inkább a „csoda templomaként” szoktak emlegetni. Itt őrzik ugyanis egy 1247-ben végbement eucharisztikus csoda ereklyéjét. Néhány szerző a csoda évét későbbre helyezi, 1266-ra.
A csoda sokban hasonlít az olaszországi Alatriban történt esethez. Ebben az esetben is egy joggal féltékeny feleségről van szó, akit férje rendszeresen megcsal. A nő jósasszonyhoz fordul tanácsért és segítségért, mert szeretné visszaszerezni férje szerelmét. A jósasszony az elszánt feleségnek azt ajánlja, hogy szerezzen megszentelt ostyát, mert ez az egyedüli mód arra, hogy valóban hatékony bájitalt lehessen készíteni a hűtlen férjnek. A hívő asszony, bár nagy kétségek gyötörték, megtette amit a jósnő kért tőle. Áldozáskor titokban a szentostyát egy zsebkendőbe rejtette és elindult a jósnő háza felé. Útközben az ostya vérezni kezdett és a vércseppek a földre hulltak. Az asszony észre sem vette a történteket, annál inkább látták azt a járókelők és megállították őt, hogy a vérző kendő felől érdeklődjenek. Ekkor az asszony is észrevette, hogy mi történt és ijedtében, hogy leleplezik a szörnyű titkot, irányt változtatott és már nem a jósasszony, hanem saját háza felé szaladt. A nő a kendőt a vérző ostyával egy kis fából faragott ládikóba rejtette el. Az este hazatérő férj szokása szerint ideges és goromba volt feleségével.
Az éjszaka kellős közepén a házaspár furcsa zajokra ébredt és fényes világosságot látott áradni abból a ládikóból, amelybe a vérző ostya volt elrejtve. Olyan erős volt a fény, hogy az egész szobát megvilágította. A feleség ezek után nem tudta tovább megtartani a titkot, mindent bevallott a férjének. A férj ekkor kinyitotta a ládikót és meggyőződhetett arról, hogy a világosság a kendőbe tekert szentostyából áradt. A jelenet annyira megindította, hogy feleségével együtt letérdelt és együtt imádkoztak a csoda előtt. Kora reggel értesítették a plébánost a történtekről. A pap mindjárt a házukba sietett és saját szemével látta az ostyából áradó csodás fényt. Hasonlóképpen a szomszédok is összesereglettek és mindannyian szemtanúi voltak a csodának. A pap a csodás ostyát körmenetben saját templomába vitte meghatott emberek sokaságának kíséretében. Az ostyát viasztartóban helyezte el és a szentségházba tette. Amikor másnap kinyitotta a tabernákulumot, alig hitt a szemének: a viaszdoboz darabokban hevert, az ostya pedig egy üvegampulla alján volt látható. Teljesen érthetetlen volt, hogy az ostya, hogy jutott át épségben az ampulla szűk szárán. A szentostyát a mai napig az üvegből készült üveg szűk szárú ampullában őrzik a portugál város, Santarem gótikus templomában. "
Fatimától alig néhány kilométerre a Tajo folyó mentén fekszik egy kicsi portugál város, Santarem. A Ribatejo régió városát Portugália gótikus fővárosának is szokták nevezni, a gótika korában épített gyönyörű templomai, kolostorai miatt, amelyek igazi művészeti alkotások. E gótikus istentiszteleti helyek között van a Szent István templom, amelyet inkább a „csoda templomaként” szoktak emlegetni. Itt őrzik ugyanis egy 1247-ben végbement eucharisztikus csoda ereklyéjét. Néhány szerző a csoda évét későbbre helyezi, 1266-ra.
A csoda sokban hasonlít az olaszországi Alatriban történt esethez. Ebben az esetben is egy joggal féltékeny feleségről van szó, akit férje rendszeresen megcsal. A nő jósasszonyhoz fordul tanácsért és segítségért, mert szeretné visszaszerezni férje szerelmét. A jósasszony az elszánt feleségnek azt ajánlja, hogy szerezzen megszentelt ostyát, mert ez az egyedüli mód arra, hogy valóban hatékony bájitalt lehessen készíteni a hűtlen férjnek. A hívő asszony, bár nagy kétségek gyötörték, megtette amit a jósnő kért tőle. Áldozáskor titokban a szentostyát egy zsebkendőbe rejtette és elindult a jósnő háza felé. Útközben az ostya vérezni kezdett és a vércseppek a földre hulltak. Az asszony észre sem vette a történteket, annál inkább látták azt a járókelők és megállították őt, hogy a vérző kendő felől érdeklődjenek. Ekkor az asszony is észrevette, hogy mi történt és ijedtében, hogy leleplezik a szörnyű titkot, irányt változtatott és már nem a jósasszony, hanem saját háza felé szaladt. A nő a kendőt a vérző ostyával egy kis fából faragott ládikóba rejtette el. Az este hazatérő férj szokása szerint ideges és goromba volt feleségével.
Az éjszaka kellős közepén a házaspár furcsa zajokra ébredt és fényes világosságot látott áradni abból a ládikóból, amelybe a vérző ostya volt elrejtve. Olyan erős volt a fény, hogy az egész szobát megvilágította. A feleség ezek után nem tudta tovább megtartani a titkot, mindent bevallott a férjének. A férj ekkor kinyitotta a ládikót és meggyőződhetett arról, hogy a világosság a kendőbe tekert szentostyából áradt. A jelenet annyira megindította, hogy feleségével együtt letérdelt és együtt imádkoztak a csoda előtt. Kora reggel értesítették a plébánost a történtekről. A pap mindjárt a házukba sietett és saját szemével látta az ostyából áradó csodás fényt. Hasonlóképpen a szomszédok is összesereglettek és mindannyian szemtanúi voltak a csodának. A pap a csodás ostyát körmenetben saját templomába vitte meghatott emberek sokaságának kíséretében. Az ostyát viasztartóban helyezte el és a szentségházba tette. Amikor másnap kinyitotta a tabernákulumot, alig hitt a szemének: a viaszdoboz darabokban hevert, az ostya pedig egy üvegampulla alján volt látható. Teljesen érthetetlen volt, hogy az ostya, hogy jutott át épségben az ampulla szűk szárán. A szentostyát a mai napig az üvegből készült üveg szűk szárú ampullában őrzik a portugál város, Santarem gótikus templomában. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése