A kezdetektől állandó résztvevője vagyok a perkői búcsúnak, de az ideihez hasonló színvonalas egyházi ünnepélyt még nem láttam és tapasztaltam: a hétfői (munka)nap ellenére óriási tömeg volt jelen a nyeregben, első ízben érződött az, hogy a kopár, fenyvesekkel övezett hegytetőn nemcsak Kézdiszentlélek és Kiskászon ünnepel, hanem egész Székelyföld. Betudható ez talán annak is, hogy most avatták a perkői keresztutat, aminek kialakításához Kézdi- és Orbaiszék majdnem minden települése hozzájárult.
Útban Szentlélek felé nem mindennapi menettel találkoztunk: a lovas legények által kísért torjai keresztalja igyekezett a piros tetejű, fehér falú kápolna felé, majd nemsokára a dr. Kerekes László plébános által vezetett kézdivásárhelyi cserkészcsapatot is magunk mögött hagytuk. A Szent István-szobor által uralt faluközpontban már gyűlt a tömeg: a környékbeli egyházközségek templomzászlói mellett jóleső érzés volt megpillantani a Mádéfalváról érkezett zarándokok rovásírással is ellátott tábláját, de idén sem hiányoztak a Szent Gellért Lovagrend Márton Áron Tartományának a képviselői és az anyaország különböző pontjaiból érkezett vendégek.
Az ünnepség világi részét Balogh Tibor polgármester nyitotta meg. Az elöljáró elmondta: fújjon bármerről a szél, augusztus 20-a, a perkői búcsú és Szent István király soha el nem halványuló alakja mindig része volt és mindig része lesz a kézdiszentléleki nyárnak.
„Nemzeti ünnepünkön legtöbb alkalommal történelmi eseményeket, évfordulókat emelünk a figyelem központjába, ma sok helyen az államalapításra emlékeznek, az új kenyeret ünneplik. Mi is emlékezünk az ezer éve szántóvető gazdaemberre, a 21. század emberéért vérüket ontó katonák hosszú sorára. De ünnepelünk még valami mást is, és nem csupán megszokásból, a hagyomány miatt, hiszen államalapító királyunk életműve a keresztény alapokra helyezett európai állam ma ismét célként lebeg előttünk" -- vélekedett Balogh Tibor, aki után Tamás Sándor megyetanácselnök és Olosz Gergely képviselő osztotta meg az összetartozás ünnepével kapcsolatos gondolatait.
A nyitóünnepséget követően a lovasok által vezetett keresztalják a Perkő csúcsára vezető Bivalyok útja felé vették az irányt, ahol a kőfaragó Bartalis család munkáját dicsérő, 14 stációs Golgota fogadta a zarándokokat. A környék katolikus egyházainak és önkormányzatainak köszönhetően elkészült keresztút egy plusz érzelmi töltetet adott az idei búcsúnak. Az első kereszten a kantai Szentháromság egyházközség neve szerepelt majd sorban Almás és Lemhény, Nyújtód és Sárfalva-Szászfalu, a Boldog Özséb Plébániatemplom, Ozsdola és Bereck, Szentkatolna és Imecsfalva, Torja és Futásfalva, Gelence, Kővár és Szárazpatak, Kovászna, Kézdiszentkereszt és Esztelnek, Zabola, Csernáton és Zágon, illetve a Kézdiszentlélek által állíttatott kőkeresztek következtek.
A stációk megáldása végett az ünnepi szentmise mintegy háromnegyed órás késéssel kezdődött. Előbb ft. Varga Béla, a kantai Szentháromság-templomban szolgáló kézdi--orbaiszéki főesperes szólt a jelenlevőkhöz, a magyarságot a pogány vallásról a kereszténység útjára terelő Szent István nemzetmegmentő tevékenységét domborítva ki, ami révén népünk erős gyökereket eresztett a Kárpát-medencében, és ami megmaradásunknak ma is egyik zálogát képezi. Idén a prédikációt a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány egyik testvére, a Csíksomlyón szolgáló fr. Urbán Erik OFM megbízott házfőnök, templomigazgató mondotta.
A ferences atya Antoine de Saint-Exupéry Citadella című regényéből idézett gondolattal indította prédikációját: „alapozd meg a tornyok szeretetét, mert ők uralják a pusztaságot." Erik atya szerint ez a gondolat a Perkőn különösképpen sokatmondó, hiszen Felsőháromszék minden pontjáról jól látható a kápolna, ami minden évben összegyűjti a környező falvak híveit, és mindazokat, akik augusztus 20-án elzarándokolnak a Perkőre, ahol megerősödnek hitükben és nemzetiségükben is. Az atya továbbfűzve az író gondolatát úgy vélte: a magyarságnak Szent István király egy torony volt.
A szentmisét követően a tömeg a fenyőfák árnyékába, vagy a lacikonyhák ernyői alá húzódott be: a perkői búcsú ugyanis minden évben alkalmat nyújt a régi barátságok felelevenítésére, de újak kötésére is némi parázson sült flekken és lélekmelegítő elfogyasztása közben.
Bartos Lóránt -Székely Hirmondó napilap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése