Lourdes, 1858. A lourdes-i eseményekben nem csupán egy Mária-kegyhely létrejöttét, nem csupán a bűnbánatra, az imára, a rózsafüzér imádságra való buzdítást kell látnunk. Még csak nem is egy zarándokhelyet, ahol betegek gyógyulhatnak meg. Sokkal fontosabb itt is a lélektani, pedagógiai szándék kifejeződése. A Szent Szűz hívja övéit (egyelőre csak zarándoklatra). A zarándokok pedig magukkal viszik az emberszerető Boldogasszony áldásos tevékenységének hírét. Nagyban segíti ezt a fejlődő közlekedés, a tömegkommunikáció, a kezdődő globalizáció. A lourdes-i szobrok és barlangok, valamint a könyvek által a Szent Szűz gondoskodó jósága (gyógyítás, imameghallgatás), egyrészt átmegy a köztudatba, másrészt pedig igen előnyösen befolyásolja a népi vallásosságot. Az emberek számára világszerte természetessé válik, hogy minden lelki-testi bajukban égi anyánk hatalmas segítőnk és közbenjárónk, a bűnbánatra és az imádságra való felhívás pedig előrevetíti az engesztelés gondolatát.
A katolikus világ számára a franciaországi Lourdes neve igen ismerősen hangzik. A Mária-kegyhelyek sorában a legjelentősebbek között tartjuk nyilván.
Lourdes a festői Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg, közvetlenül a francia-spanyol határ mentén, közel a Földközi-tengerhez. A világhírű kegyhely a jelenések előtt alig ismert, nyomorúságos település volt.
Az események Lourdes-ban is váratlanul kezdődtek. Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár leányai és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegetett a Massabielle szikla környékén. A gyermekek a malompatakon is átgázoltak. A 14 éves, beteges Bernadett azonban elmaradt társaitól, hogy lehúzza cipőjét és harisnyáját. E művelet közben váratlan és erős szélzúgásra lett figyelmes. Amint felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantotta meg.
A jelenés asszonya természetfölötti fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt fel. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsabokor ágait érintették, egy-egy aranyrózsa díszítette, derekát pedig kék öv fonta körül. Fejéről dús fátyol hullott alá. A Szűz imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. Bernadett ijedtében rózsafüzére után kapott, de félelmében még keresztet sem tudott vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolygott a gyermekre, lassan, méltóságteljesen keresztet vetett, de nem szólt
semmit. Bernadett mindenben követte a Szent Szüzet. Ő is keresztet vetett, majd pedig térden állva imádkozni kezdte a rózsafüzért. Amikor befejezte, Jézus anyja intett Bernadettnek, hogy menjen közelebb, de ő nem merte megközelíteni. Erre a jelenés eltűnt.
A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. A Szent Szűz a harmadik jelenés napján (febr. 18.) szólt először Bernadetthez, amikor is a látnok gyermek arra kérte: írja fel a nevét a magával hozott papirosra. Amit ő mondani akar -- válaszolta a Szűzanya --, azt nem szükséges leírnia. Kéri azonban, hogy az elkövetkező két héten keresztül mindennap jöjjön el a jelenés helyére. Megígérte Bernadettnek, boldoggá teszi, de csak a túlvilágon. Kifejezte óhajtását, hogy sok embert kíván látni a jelenés helyszínén. Február 25-én (kilencedik jelenés) már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz.
A jelenés híre gyorsan terjedt, és a legkülönfélébb állásfoglalásra késztette az embereket. Bernadett számára a ,,látnoki szerep'' kálváriát jelentett. A látnok egyaránt céltáblája lett a
hívőknek, a túlzóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a gúnyolódóknak és az ellenségeskedőknek. Emiatt a gyermeknek sokat kellett szenvednie. Mária azonban igazolta a látnokot.
Február 25-én a Szent Szűz felszólítja Bernadettet: ,,Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek.'' Mivel a gyermek semmit nem látott, ezért a malompatakhoz sietett, de a ,,szép hölgy'' megállította: ,,Ne menj oda! Én neked nem azt parancsoltam, hogy a Gave folyamból igyál, hanem inkább ebből a forrásból meríts.'' A Boldogasszony e szavak után a barlang egyik száraz szögletére mutatott, ahol néhány csomó fű is árválkodott. A gyermek a jelzett helyre ment, s ott kézzel kaparni kezdte a földet, amely egyre nedvesebb lett, s lassan vékony sugárban víz kezdett folyni. Bernadett a negyedik próbálkozásra legyőzte undorát, s ivott a sáros vízből, meg is mosakodott benne, s evett a fűből is. A jelenlévők, akik csak a gyerek mozgását látták, kiábrándítónak találták a jelenetet, sőt voltak, akik bolondnak tartották a kislányt. A kérdésre, hogy miért tette, Bernadett ezt válaszolta: a bűnösökért.
Március 2-án a Szent Szűz kérést fogalmazott meg: ,,Menjen, mondja meg a papoknak, hogy jöjjenek ide, és építsenek itt kápolnát.'' Bernadett azonnal a plébánoshoz sietett, hogy továbbítsa a kérést. Dominique Peyramale plébános kész volt mindenre, de bizonyosságot akart. Érdeklődött a jelenés asszonyának neve után, de azt Bernadett bizony nem tudta megmondani. A lelkipásztor ezért jelet kért. Arra biztatta Bernadettet, kérje meg a hölgyet, hogy virágozzék ki a lábait érintő vadrózsabokor, akkor felépül a kápolna. A következő találkozás alkalmával a Szűz csupán mosolygott a kérésen, majd egy újabb titkot adott Bernadettnek személyével kapcsolatban, s csupán ennyit mondott: ,,bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.''
A forrás vize lassan elhagyta a barlangot. Ez többeket megrendített, mások azonnal magyarázatot kerestek, voltak, akik értetlenül fogadták. A víz pedig egyre bőségesebben tört elő a mélyből. Néhány nap múlva letisztult, és állandósult a hozama. Mérések szerint a lourdes-i vízforrás a jelenések idején percenként 85, óránként 5100, naponként pedig 122.400 liter vizet adott.
Lourdes-ban az első csodálatos gyógyulások már a jelenés napjaiban bekövetkeztek. Ennek ellenére hadjárat indult mind Bernadett, mind pedig a forrás ellen. Rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások stb. következtek. A lourdes-i barlang körül kialakult zavaros helyzetet csak legfelsőbb utasításra sikerült megszüntetni.
A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt jó 130 év alatt Lourdes-ban 6-7 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 60-at ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akiknek ellátásáról ingyen gondoskodnak. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének.
Amint jeleztük, Bernadett Soubirous sem kerülte el a látnokok belülről gyönyörű, de a világ szemében ugyancsak sanyarú sorsát. Kétségbe vonták elméjének épségét, csalással vádolták, letartóztatták, kicsúfolták, fenyegették stb. Bernadett és családja is sokat szenvedett az emberek értetlen és nemegyszer rosszindulatú viselkedésétől. A látnok fél plébánosától is, akit kétségek gyötörnek. Peyramale plébános stílusában nem tagadja meg korát. Jó szándékú bár, szeretné tudni az igazságot, de kemény a gyerekhez.
Néha úgy tűnik, hogy minden égi és földi segítség magára hagyja Bernadettet egy időre. A zavart és a feszültséget fokozza, hogy a plébános március 2-i kérése a jelekre vonatkozóan nem teljesül. Nem virágzik ki a vadrózsabokor. Egészen más történik. A látnok térden csúszkál, majd füvet eszik, sáros vízben mosakszik, abból iszik stb. A sok száz csodaváró pedig megmosolyogja.
A forrás és az első gyógyulások nem győzik meg az emberek jó részét. A plébánost sem. Egyértelmű jelre vár. Az 1858. március 25-i jelenés alkalmával erre is sor kerül. A szép hölgy a gyermek megismételt kérdésére megmondja végre a nevét: ,,Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.''
Bernadett, amennyire csak tud, futva teszi meg az utat a plébániáig s magában ismételgeti a hölgy nevét, nehogy elfeledje, hiszen fogalma sincs arról, mit is jelentenek a szavak. Amikor az asztmás gyermek a plébániához érkezik, s kinyitja a kaput, éppen szembe találja magát az udvaron sétáló plébánossal. Lihegve, szinte fuldokolva csak ennyit tud mondani: ,,Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.'' René Laurentin ezt írja a jelenetről: ,,Peyramale
meginog az ütés alatt''. Megkapta tehát a jelet. Lépnie kell az ügyben. A hölgy neve mindenkit megdöbbentett. Azt is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a szeplőtelen fogantatás dogmáját.
Az utolsó jelenés a barlang előtt április 7-én történt. Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor. A lourdes-i jelenések és üzenetek lényege röviden így foglalható össze:
A Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén, és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra, és biztatott a bűnösök megtéréséért végzett imára. Ezek a szavak az engesztelésre szólítanak fel, bár az ,,engesztelés'' szó először Fatimában hangzik el Mária ajkáról.
Végül pedig a Szent Szűz az események hiteléül gyógyító forrást fakasztott a jelenés barlangjában. Úgy tűnik, a nagy nyitány (Csodás Érem) és a prófétai prognózis (La Salette) után az Egyház Anyja Lourdes-ban a csodák mint jelek által az egész világ előtt rendkívül komoly nyomatékot ad munkájának és felhívásainak.
A lourdes-i jelenések történetében sokan játszottak szomorú szerepet. IX. Piusz pápának kellett közbelépni, aki 1869. szept. 4-én kelt levelében igyekszik véget vetni a megnyilvánuló rosszindulatnak: ,,Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék.'' Ezt a pápai nyilatkozatot érdemes mindannyiunknak megfontolni.
Lourdes, és a rendkívüli gyógyulások áldásos hatása a hitéletben ma is érvényesül, és felmérhetetlen kegyelmek forrása. Lourdes szelleme végső soron a lelket kívánja gyógyítani. Ez esetenként egészen rendkívüli eredményeket szül. Mindössze Henri Lassare, Franz Werfel és Alexis Carrel nevét említjük, akik könyvben is elmondják élményüket és Lourdes történetét. Érdemes újra visszagondolni La Salette titkára, amit 1858-ban volt szabad nyilvánosságra hozni. Ha megfelelő körültekintéssel sor kerül erre (csak 1879-ben jelent meg, s igen ellenségesen fogadták), a két esemény üzenete kölcsönösen erősíti egymást, s a világban sokkal mélyebb nyomokat hagy.
Bernadett Soubirous a történések után hamarosan apácanövendék lett Neversben. 13 évig volt szerzetes. A szerzetben az egyébként visszavonulásra vágyó lourdes-i látnok igen sokat szenvedett a látogatóktól, a kíváncsiskodóktól. Bernadett nem számíthatott földi boldogságra. Neki tanúságot kellett tennie ország-világ előtt a lourdes-i eseményekről, és nagyon nehéz szenvedéssel kellett befejeznie életét. A megaláztatás és a súlyos testi szenvedések élete végéig elkísérték. 1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban fekszik. Szenvedéseinek mértékére jellemző Cros atya megjegyzése: ,,Szenvedéseiben összezsugorodott... Semmivé lett.'' Bernadett is utal fájdalmainak nagyságára: ,,Amikor az ember kínlódik, szüksége van rá, hogy egyedül legyen.'' Nővértársai biztatták: imádkozzon gyógyulásáért. Lourdes látnoka ezt soha nem tette. Inkább erőt és kitartást kért a szenvedéshez.
Bernadett 1844. január 7-én született Bolyban, és 1879. április 16-án halt meg Neversben. Holttestét 1925. aug. 5-én, boldoggá avatásának évében exhumálták. Bernadett mellkeresztjét 46 év alatt a rozsda megemésztette, de holttestét épségben találták. A lourdes-i látnokot 1933. dec. 8-án XI. Piusz pápa avatta szentté. Bernadett Soubirous holtteste a nevers-i kolostorkápolnában látható. Aranyozott kristály-koporsóban várja a feltámadást.
A lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld
végső határáig.
Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján, február 11-
én ünnepli a Betegek Világnapját.
A katolikus világ számára a franciaországi Lourdes neve igen ismerősen hangzik. A Mária-kegyhelyek sorában a legjelentősebbek között tartjuk nyilván.
Lourdes a festői Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg, közvetlenül a francia-spanyol határ mentén, közel a Földközi-tengerhez. A világhírű kegyhely a jelenések előtt alig ismert, nyomorúságos település volt.
Az események Lourdes-ban is váratlanul kezdődtek. Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár leányai és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegetett a Massabielle szikla környékén. A gyermekek a malompatakon is átgázoltak. A 14 éves, beteges Bernadett azonban elmaradt társaitól, hogy lehúzza cipőjét és harisnyáját. E művelet közben váratlan és erős szélzúgásra lett figyelmes. Amint felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantotta meg.
A jelenés asszonya természetfölötti fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt fel. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsabokor ágait érintették, egy-egy aranyrózsa díszítette, derekát pedig kék öv fonta körül. Fejéről dús fátyol hullott alá. A Szűz imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. Bernadett ijedtében rózsafüzére után kapott, de félelmében még keresztet sem tudott vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolygott a gyermekre, lassan, méltóságteljesen keresztet vetett, de nem szólt
semmit. Bernadett mindenben követte a Szent Szüzet. Ő is keresztet vetett, majd pedig térden állva imádkozni kezdte a rózsafüzért. Amikor befejezte, Jézus anyja intett Bernadettnek, hogy menjen közelebb, de ő nem merte megközelíteni. Erre a jelenés eltűnt.
A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. A Szent Szűz a harmadik jelenés napján (febr. 18.) szólt először Bernadetthez, amikor is a látnok gyermek arra kérte: írja fel a nevét a magával hozott papirosra. Amit ő mondani akar -- válaszolta a Szűzanya --, azt nem szükséges leírnia. Kéri azonban, hogy az elkövetkező két héten keresztül mindennap jöjjön el a jelenés helyére. Megígérte Bernadettnek, boldoggá teszi, de csak a túlvilágon. Kifejezte óhajtását, hogy sok embert kíván látni a jelenés helyszínén. Február 25-én (kilencedik jelenés) már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz.
A jelenés híre gyorsan terjedt, és a legkülönfélébb állásfoglalásra késztette az embereket. Bernadett számára a ,,látnoki szerep'' kálváriát jelentett. A látnok egyaránt céltáblája lett a
hívőknek, a túlzóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a gúnyolódóknak és az ellenségeskedőknek. Emiatt a gyermeknek sokat kellett szenvednie. Mária azonban igazolta a látnokot.
Február 25-én a Szent Szűz felszólítja Bernadettet: ,,Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek.'' Mivel a gyermek semmit nem látott, ezért a malompatakhoz sietett, de a ,,szép hölgy'' megállította: ,,Ne menj oda! Én neked nem azt parancsoltam, hogy a Gave folyamból igyál, hanem inkább ebből a forrásból meríts.'' A Boldogasszony e szavak után a barlang egyik száraz szögletére mutatott, ahol néhány csomó fű is árválkodott. A gyermek a jelzett helyre ment, s ott kézzel kaparni kezdte a földet, amely egyre nedvesebb lett, s lassan vékony sugárban víz kezdett folyni. Bernadett a negyedik próbálkozásra legyőzte undorát, s ivott a sáros vízből, meg is mosakodott benne, s evett a fűből is. A jelenlévők, akik csak a gyerek mozgását látták, kiábrándítónak találták a jelenetet, sőt voltak, akik bolondnak tartották a kislányt. A kérdésre, hogy miért tette, Bernadett ezt válaszolta: a bűnösökért.
Március 2-án a Szent Szűz kérést fogalmazott meg: ,,Menjen, mondja meg a papoknak, hogy jöjjenek ide, és építsenek itt kápolnát.'' Bernadett azonnal a plébánoshoz sietett, hogy továbbítsa a kérést. Dominique Peyramale plébános kész volt mindenre, de bizonyosságot akart. Érdeklődött a jelenés asszonyának neve után, de azt Bernadett bizony nem tudta megmondani. A lelkipásztor ezért jelet kért. Arra biztatta Bernadettet, kérje meg a hölgyet, hogy virágozzék ki a lábait érintő vadrózsabokor, akkor felépül a kápolna. A következő találkozás alkalmával a Szűz csupán mosolygott a kérésen, majd egy újabb titkot adott Bernadettnek személyével kapcsolatban, s csupán ennyit mondott: ,,bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.''
A forrás vize lassan elhagyta a barlangot. Ez többeket megrendített, mások azonnal magyarázatot kerestek, voltak, akik értetlenül fogadták. A víz pedig egyre bőségesebben tört elő a mélyből. Néhány nap múlva letisztult, és állandósult a hozama. Mérések szerint a lourdes-i vízforrás a jelenések idején percenként 85, óránként 5100, naponként pedig 122.400 liter vizet adott.
Lourdes-ban az első csodálatos gyógyulások már a jelenés napjaiban bekövetkeztek. Ennek ellenére hadjárat indult mind Bernadett, mind pedig a forrás ellen. Rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások stb. következtek. A lourdes-i barlang körül kialakult zavaros helyzetet csak legfelsőbb utasításra sikerült megszüntetni.
A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt jó 130 év alatt Lourdes-ban 6-7 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 60-at ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akiknek ellátásáról ingyen gondoskodnak. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének.
Amint jeleztük, Bernadett Soubirous sem kerülte el a látnokok belülről gyönyörű, de a világ szemében ugyancsak sanyarú sorsát. Kétségbe vonták elméjének épségét, csalással vádolták, letartóztatták, kicsúfolták, fenyegették stb. Bernadett és családja is sokat szenvedett az emberek értetlen és nemegyszer rosszindulatú viselkedésétől. A látnok fél plébánosától is, akit kétségek gyötörnek. Peyramale plébános stílusában nem tagadja meg korát. Jó szándékú bár, szeretné tudni az igazságot, de kemény a gyerekhez.
Néha úgy tűnik, hogy minden égi és földi segítség magára hagyja Bernadettet egy időre. A zavart és a feszültséget fokozza, hogy a plébános március 2-i kérése a jelekre vonatkozóan nem teljesül. Nem virágzik ki a vadrózsabokor. Egészen más történik. A látnok térden csúszkál, majd füvet eszik, sáros vízben mosakszik, abból iszik stb. A sok száz csodaváró pedig megmosolyogja.
A forrás és az első gyógyulások nem győzik meg az emberek jó részét. A plébánost sem. Egyértelmű jelre vár. Az 1858. március 25-i jelenés alkalmával erre is sor kerül. A szép hölgy a gyermek megismételt kérdésére megmondja végre a nevét: ,,Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.''
Bernadett, amennyire csak tud, futva teszi meg az utat a plébániáig s magában ismételgeti a hölgy nevét, nehogy elfeledje, hiszen fogalma sincs arról, mit is jelentenek a szavak. Amikor az asztmás gyermek a plébániához érkezik, s kinyitja a kaput, éppen szembe találja magát az udvaron sétáló plébánossal. Lihegve, szinte fuldokolva csak ennyit tud mondani: ,,Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.'' René Laurentin ezt írja a jelenetről: ,,Peyramale
meginog az ütés alatt''. Megkapta tehát a jelet. Lépnie kell az ügyben. A hölgy neve mindenkit megdöbbentett. Azt is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a szeplőtelen fogantatás dogmáját.
Az utolsó jelenés a barlang előtt április 7-én történt. Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor. A lourdes-i jelenések és üzenetek lényege röviden így foglalható össze:
A Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén, és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra, és biztatott a bűnösök megtéréséért végzett imára. Ezek a szavak az engesztelésre szólítanak fel, bár az ,,engesztelés'' szó először Fatimában hangzik el Mária ajkáról.
Végül pedig a Szent Szűz az események hiteléül gyógyító forrást fakasztott a jelenés barlangjában. Úgy tűnik, a nagy nyitány (Csodás Érem) és a prófétai prognózis (La Salette) után az Egyház Anyja Lourdes-ban a csodák mint jelek által az egész világ előtt rendkívül komoly nyomatékot ad munkájának és felhívásainak.
A lourdes-i jelenések történetében sokan játszottak szomorú szerepet. IX. Piusz pápának kellett közbelépni, aki 1869. szept. 4-én kelt levelében igyekszik véget vetni a megnyilvánuló rosszindulatnak: ,,Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék.'' Ezt a pápai nyilatkozatot érdemes mindannyiunknak megfontolni.
Lourdes, és a rendkívüli gyógyulások áldásos hatása a hitéletben ma is érvényesül, és felmérhetetlen kegyelmek forrása. Lourdes szelleme végső soron a lelket kívánja gyógyítani. Ez esetenként egészen rendkívüli eredményeket szül. Mindössze Henri Lassare, Franz Werfel és Alexis Carrel nevét említjük, akik könyvben is elmondják élményüket és Lourdes történetét. Érdemes újra visszagondolni La Salette titkára, amit 1858-ban volt szabad nyilvánosságra hozni. Ha megfelelő körültekintéssel sor kerül erre (csak 1879-ben jelent meg, s igen ellenségesen fogadták), a két esemény üzenete kölcsönösen erősíti egymást, s a világban sokkal mélyebb nyomokat hagy.
Bernadett Soubirous a történések után hamarosan apácanövendék lett Neversben. 13 évig volt szerzetes. A szerzetben az egyébként visszavonulásra vágyó lourdes-i látnok igen sokat szenvedett a látogatóktól, a kíváncsiskodóktól. Bernadett nem számíthatott földi boldogságra. Neki tanúságot kellett tennie ország-világ előtt a lourdes-i eseményekről, és nagyon nehéz szenvedéssel kellett befejeznie életét. A megaláztatás és a súlyos testi szenvedések élete végéig elkísérték. 1878. december 11-től 1879. április 16-án bekövetkező haláláig ágyban fekszik. Szenvedéseinek mértékére jellemző Cros atya megjegyzése: ,,Szenvedéseiben összezsugorodott... Semmivé lett.'' Bernadett is utal fájdalmainak nagyságára: ,,Amikor az ember kínlódik, szüksége van rá, hogy egyedül legyen.'' Nővértársai biztatták: imádkozzon gyógyulásáért. Lourdes látnoka ezt soha nem tette. Inkább erőt és kitartást kért a szenvedéshez.
Bernadett 1844. január 7-én született Bolyban, és 1879. április 16-án halt meg Neversben. Holttestét 1925. aug. 5-én, boldoggá avatásának évében exhumálták. Bernadett mellkeresztjét 46 év alatt a rozsda megemésztette, de holttestét épségben találták. A lourdes-i látnokot 1933. dec. 8-án XI. Piusz pápa avatta szentté. Bernadett Soubirous holtteste a nevers-i kolostorkápolnában látható. Aranyozott kristály-koporsóban várja a feltámadást.
A lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerősödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld
végső határáig.
Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján, február 11-
én ünnepli a Betegek Világnapját.
Forrás: Antalóczi Lajos; Jelenések, üzenetek és a jövő
Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár – a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.
Webkamerák: http://www.lourdes-france.org/index.php?goto_centre=ru&contexte=en&id=507&id_rubrique=507
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése